Még több Tsampat akarok !

Végre elérkezett az idő, hogy kimozduljak Bhubaneswarból, 3 hónap itt lét után igazán ideje volt már utazni egy kicsit. Már másfél hónapja megvettük a vonatjegyeket Darjeelingbe, hetente csekkoltuk, hogy hogy áll a foglalás, majd utazás előtt 1 héttel megnyugodtunk, hogy az odafele jegyek rendben vannak. Az utazás a következőképpen nézett ki, röviden összefoglalva:

• Bhubaneswar - Kalkutta: 7 óra vonatozás, légkondis kocsiban. A 42 fokos hőség után nagyon jól esett a légkondi. A vonaton minden kapható: víz, milk-tee, keksz, csoki, normális kaja.
  
• Kalkutta - Siliguri: Mivel a vonatunk egy másik pályaudvarról indult, ezért gyorsan kerestünk egy taxit. Ez úgy nézett ki, hogy mindenki alkudozott 1-1 taxissal, majd megtárgyaltuk ki talált a legolcsóbban egyet. A sofőrünk, nem volt ’szerződött’ taxis, Kalkuttában minden hivatalos taxi sárga, mint New Yorkban, de a mienk egy sima fekete autó volt. A megfelelő utasítások után ’quick’,’fast’, igazán kitett magáért a sofőr, a TAXI 2-ben éreztem magam, de tényleg, azért száguldozásnak nem nevezném a dolgot, majdnem elütöttünk egy csomó embert és mindenhova befurakodott...ja és miközben egyenesen haladtunk, a sofőr jobbra-balra rángatta a kormányt, mint a filmekben és folyamatosan izzadt :) valószínű nagyon megerőltető lehetett, de időben megérkeztünk. Mivel itt a sorban állásnak nincs kultúrája, egy kis tolakodás és lökdösődés után sikerült kideríteni a kocsink és a helyeink számát. A 9&2/3 vágány helyett a 9B vágányon várt minket a DARJEELING MAIL! Sima alvó kocsival utaztunk, enyém volt az egyik felső ágy! A plafonra 3 ventilátor volt szerelve, viccesen nézett ki, de éjszaka kikapcsoltuk mert elég hűvös volt. Annyira izgatott voltam, hogy egész éjszaka alig aludtam valamit.
  
• Siliguri - Darjeeling: World Heritage Toy Train: késve érkeztünk, majd nagy rohanás közepette kérdezősködtünk hogy honnan indul a vonatunk. A válasz: TÖRÖLTÉK a járatot. Sajnos beigazolódott a félelmünk, megint sztrájkot hirdettek és nem közlekedett semmi.

Egy nap Siliguriban 2010.05.15, Szombat

 Lehetőségek: a Lonely Planet szerint Siliguriban nincs semmi érdekes látnivaló, ezért megpróbáltunk mindenféle alternatív megoldást kitalálni mint pl.:

1. Bérelünk egy Jeepet: sajnos a sztrájk miatt minden utat lezártak, se Darjeelingbe se Sikkimbe nem lehet eljutni
2. Nepál: sajnos Cecilianak csak single entry vízuma volt, ha elhagyjuk Indiát nem fog tudni visszajönni, szóval ez is kilőve.
3. Assam: csak én voltam lelkes ezért az opcióért, a többiek leszavazták
4. Környéken levő Nemzeti Park meglátogatása: túl sokat kellett volna utazni és sokba került volna ezért leszavaztuk
5. Végül úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a Sikkim Tour Office-hoz, megcsináltatjuk az engedélyeket Sikkimbe, keresünk vmi olcsó szállást, aztán a LP szerint van a városban 1-2 hotel úszó medencével, esetleg beengednek minket délutánra :).
   

Az engedélyeket sikerült gyorsan elintézni (felkészülve mentünk ám, még itthon csináltattunk 8fényképet és 5 útlevél fénymásolatot biztos ami biztos alapon). Nem akartunk több időt elvesztegetni, bármilyen lehetőség érdekelt minket ami Sikkimbe vagy Darjeelingbe vezet. Az irodában az ügyintéző fickó nagyon rendes volt, azt javasolta, hogy másnap reggel, vasárnap, hajnalban jöjjünk vissza mert lehet lesz 1-2 busz Sikkimbe. Aztán elindultunk felfedezni Siliguri ’nevezetességeit’:

• Találtunk egy jó kajáldát a közelben, ahol összefutottunk egy csomó túristával, akik úgyszintén kénytelenek voltat itt tölteni 1-2 napot.
• Chinees market-et is meglátogattuk, egy csomó bóvli cuccot láttunk :)
• Találtunk egy ’Vidám Parkot’, ami inkább egy majálisra hasonlított, de az "óriás kereket" kipróbáltuk!
• Hosszú-hosszú keresgélés után találtunk egy éttermet ahol sör is kapható volt. Hamár nyaralunk, had igyunk meg 1 sört közösen :D. Itt még konzervatívabbak voltak az emberek mint Bhub.-ban :S
• 23:30-kor értünk vissza a szállásra, kapu lelakatolva. Hosszas óbégatás után, valaki jött, hogy kinyissa a kaput, és a szemünkre hányta hogy késtünk. Nekünk senki se mondta, hogy mi a házirend, de igazán kitalálhattuk volna a bűvös 11órát. :D
  

Hova megyünk ma?? 2010.05.16, Vasárnap

6-kor ébresztett az órám, gyorsan felöltöztem és átrohantam a Busz állomásra. Alig láttam vmit, tök álmos voltam,de a látványtól magamhoz tértem. Több száz ember állt sorban a jegypénzárnál. Első gondolat: ’Úristen, elkéstünk! Mégis megy busz valahova!’. Nem tudom mikor kelnek az indiaiak, de szerintem ezek az emberek egész éjszaka ott álltak sorban! Az egyik csaj azt mondta, hogy mégis jön vmi busz Sikkimből, arra lehet jegyet váltani. Visszarohantam a szállásra, 2 perc alatt összedobtam a cuccaimat, felébresztettem a lányokat majd irány vissza a pályaudvarra. Nem részletezem a sorbanállást, de érdekesség képpen: külön sor van nőknek és külön férfiaknak, de meg vagyok győződve róla, hogy a nők rosszabbak mint a férfiak. Az utolsó fél órában, a jegypénztár előtt 5 percenként valamiért összebalhéztak, majdnem verekedtek. Én hősiesen kiálltam a próbát! :) A pénztárnál megkérdezték,hogy hova szeretnék jegyet venni Pelling v. Gangtokba, válasz: "hova van jegy?", "Gangtokba" - "Akkor Gangtokba szeretnék 3 jegyet!". Hurráááá!!! 4 óra sorban állás után végre volt jegyünk. 13-ra mondták az indulást. Addig visszatértünk a kajáldába az időközben megismert francia párral, majd egy amerikai pár is csatlakozott hozzánk. A busz 13 óra helyett 14:30kor indult el, de lényegtelen volt a késés, végre úton voltunk Sikkim felé....

Szóval, 120 km távolságot 5-6 óra alatt tettünk meg. Végre a Himalájában vagyok! :D...a táj nagyon szép volt, hatalmas völgyek, folyókkal, de helyenként köd lepte el a tájat. Este 8kor érkeztünk meg Gangtokba. A délutáni hőség után elég furcsa volt a 20 fok, ja és esett az eső. Több hotelt is végigjártunk, de mind telt házas volt a sztrájk miatt. Végül egy drágának mondott (800rúpia) hotelben vettünk ki egy szobát 1 éjszakára.

Sikkim India Észak-Keleti részén található, keletről Nepál, észak észak-keletről Kína/Tibet, keletről Bhután határolja. A világ harmadik legmagasabb és egyben India legmagasabb hegycsúcsa található itt, a Khangchendzonga csúcs. Sikkim egyben India legkisebb állama, összesen 540.000 lakossal rendelkezik, területe 7000 km² Megemlíteném, hogy az itteni emberek teljesen másképp néznek ki mint általában az indiaiak. Inkább nepáli- kínai keverék, kicsit vágott szemük van. Az idegenvezetőnk Gangtokban mesélte, hogy előfordult már vele, hogy India más részére utazott, ahol megkérdezték tőle, hogy honnan jön, majd amikor azt mondta h Indiából - Sikkimből, néztek nagyot, sokan nem is tudják hol van Sikkim...és hogy az India része.

Tibet Road Nr.32  2010.05.17, Hétfő

Gangtok Sikkim központja, a helyi Bhutia nyelven jelentése - város a dombon. Hivatalosan itt is a hindit használják, de a helyiek többnyire a nepáli nyelvet beszélik egymás között. A város 1676m-en fekszik, a domboldalon terül el. Éjszaka nagyon szép látvány :).

Tibet Road

Reggeli, összecuccolás, átcuccolás a másik hotelbe és máris
majdnem 12 óra volt. Kitaláltuk, hogy kedden szeretnénk megnézni a Tsomgo tavat, ami Gangtok-tól 38km.re volt. Ehhez a túrához is külön engedélyre volt szükség ezért még aznap kellett elintézni a papírmunkát. Minden külföldi turistának kérvényeznie kell az engedélyt, mert a tó légvonalban 5km-re, úton 20km távolságra van a Kínai/Tibeti határtól. Csak indiaiak léphetik át a határt, a mi engedélyünk csak a tó meglátogatására terjedt ki, tovább nem mehettünk. Minden turisztikai iroda különböző árat mondott valamint az engedélyek elintézése is egyeseknek problémát okozott, még jó hogy 3an voltunk, így három különböző helyen tudtunk érdeklődni és alkudozni. Végül találtunk egy csávót akinek volt volt már 2 turistája erre a túrára, így a ktg.-ek megoszlottak, így volt 700 Rs. :S. Már 4 óra elmúlt amikor elindultunk a Tashi kilátóhoz. Állítólag innen nagyon jól látható a Khanchendonga hegycsúcs, feltételezem ha jó az idő. Mivel ködben ült a város egész nap, ezért semmit sem láttunk, csak a környező hegyeket. Aztán elindultunk a másik kilátóhoz, Ganesh Tok-hoz ami 4km-re volt, de lassan besötétedett. Az úton találkoztunk 2 sráccal akik egy vízesésnél épp az autójukat mosták (milyen környezetbarát megoldás....) aztán felajánlották, hogy visszavisznek minket a városba ha befejezték a nagytakarítást. Így hát szerencsésen visszaértünk a városba.

Tsomgo Lake 2010.05.18, Kedd

8kor reggeliztünk egy jót, majd találkoztunk az útitársainkkal és a vezetővel. Egy német 40év körüli nő, Sylvia, akit az eggghhhhhtteee német akcentusa, asszem bajor / Jaaaghhhaaa / és a folyamatos pofázás miatt 10 perc után meg akartunk ölni valamint egy kicsit értelmi fogyatékos öccse, aki olyan csendben volt, hogy el is felejtettem hogy velünk van, na ők voltak az útitársak. A guide, egy 23 év körüli helybeli srác volt, aki a suli mellett idegenvezetősködni szokott. Megérkeztünk a jeephez, elfoglaltuk a helyeinket aztán irány a Tsomgo tó. Az út meredeken emelkedett, és elég nagy köd volt. Az egyik helyen földcsuszamlás miatt, az út le volt zárva,ezért egy másik utat kovácsoltak a hegyoldalba, elég izgi volt. Ahogy haladtunk egyre felfelé a fák eltűntek, a hegyoldal kopár és sziklás volt. És egyre hűvösebb lett. Egy pihenőnél megálltunk, ahol Tashi, a sofőrünk, valami rokonainál megvendégelt minket. Ittunk milk-tee-t és aloo-pathnat kajáltunk...ari volt. Kb. 2-3 óra utazás után megérkeztünk a tóhoz, ami egy szent hindu tó.

Persze itt is köd borított mindent, de azért időnként kitisztult. Befizettünk egy Yakk-túrára (nem tom mi a magyar neve...),ami kb. 300m sétálást jelentett, de az én állatom nem élvezte túlságosan a túrát, ezért visszafele inkább megkíméltem szerencsétlent és sétáltam mellette :D, de nagyon cukik. Ebédeltünk majd 4 fele indultunk vissza. A telómon ügyködtem vmit amikor hirtelen fékezés, tolatás, újra indulásra kaptam fel a fejem....hát akkora köd volt, hogy nem láttam ki az ablakon. Tashi, a sofőrünk nyugodtan vezetett tovább, mintha mindent látna! Tashi kb 24-25 éves tibeti srác (pontosan nem tudja, hogy mikor született, de ez nem meglepő), ha jól értettem Lhasa-ban született, de aztán átköltöztek/menekültek Indiába. Állítása szerint 3-4 éve vezet, de én nem igazán bíztam vezetési tudásában, de végül szerencsésen megérkeztünk. A hangulat az úton nagyon jó volt, mindenkinek jutott egy jó kis adrenalin bomba, énekeltünk, hülyéskedtünk és még videofelvételt is készítettünk utolsó üzenetként - arra az esetre ha meghalnánk és vki megtalálja a fényképezőgépet :D. Megérkezés után meghívtuk a fiúkat vacsira köszönetképp, hogy túléltük az utazást :)

Út Pellingbe 2010.05.19, Szerda

6kor keltünk. Épp pakolásztam amikor kopogtak az ajtón. Meglepődtem, nem gondoltam, hogy Diana ilyen hamar elkészül, kinyitottam az ajtót....hát Tashi állt előttem mosolyogva. Milyen rendes gyerek, eljött elbúcsúzni :P (természetesen van előzménye, hogy miért is de ezt itt most nem részletezem...:) )

7 után értünk a jeep állomásra, a pénztárnál közölték, hogy minden jeep megtelt, ha el akarunk jutni Pellingbe akkor bérelnünk kell egy Taxit ami 2500Rs. Megpróbáltam felhívni Tashit, de lemerült a telóm :S, de nem telt el 5 perc és összefutottunk vele az utcán. Gyorsan elmondtam neki, hogy mi történt, mire gyorsan elkezdett intézkedni. Na ez úgy nézett ki, hogy az utcán álltunk és minden taxist leszólított, hogy ki megy Pellingbe és mennyiért vinne el minket. Végül talált egy srácot aki egy kicsit olcsóbban vállalta a fuvart. Gyönyörű kilátásban volt részünk, itt a táj egy esőerdőhöz hasonlított...persze esett az eső és hatalmas felhők lepték el a hegyeket. 4 óra autózás után megérkeztünk Pellingbe. Teljes köd, a szomszéd házig sem lehetett ellátni, míg szép időben jól látható lett volna a Khanchendhonga csúcs. Reménykedtünk, hogy talán másnapra kitisztul az idő és többet fogunk látni. Az estét a hotel éttermében töltöttük.

Pelling környéke 2010.05.20, Csütörtök

Megint 6kor keltünk, gyorsan megnéztük, hogy milyen idő van kint....hát még nagyobb köd mint előző nap. Kupaktanácsot tartottunk, hogy mi legyen aztán a köv. döntés született: elmegyünk a Khecheopalri tóhoz, majd visszajövünk, bérelünk egy újabb taxit délután és elmegyünk Darjeelingbe.

Először megnéztük a Khecheopalri tavat, ami egy szent buddhista tó. A környéken minden tó szent, azaz nem lehet belemenni sőt a Tsomgo tavon korcsolyázni sem lehet! Megkérdeztem :D! Ez egy jó módja a környezetvédelemnek. Az emberek egyáltalán nem védik a környezetet, azt se tudják mi az. De ha valami szent, akkor azt nem bántják. Valószínű ez az oka annak is, hogy többnyire az emberek nem tudnak úszni. Miután megnéztük a tavat felmásztunk a hegy tetején található buddhista stupához. A gerincen a stupán kívül pár helybelit is találtunk, akik szállást kínáltak. Egy csomó franciával találkoztunk, ők 4 napot töltöttek el itt. A ház melléképületeként tákoltak össze egy ’szobát’, a deszkák között hatalmas rések voltak, de nagyon hangulatos. A gangon egy nagy asztal volt székekkel aminek a végében a ’fürdőszoba’ :). Ha legközelebb erre járok biztos megszállok itt 1-2 éjszakára (csak az idő legyen jó!!!! ) Az úton nagyon sok vízesést lehetett látni, ezek inkább időszakos vízesések a sok eső miatt, de vajon milyen lehet monszun idején??? Ezt elfelejtettem megkérdezni. Pellingből 2-3 fele indultunk el Darjeelingbe. Ahogy közeledtünk Darjeelinghez a táj megváltozott, a hegyek kisebbek lettek és egyre több helyen láttunk tea ültetvényeket. Jorethang városnál elhagytuk Sikkim területét, visszatértünk West Bengalba...:S, jól bepecsételték az útlevélbe, hogy OUT. Már besötétedett amikor elhagytuk Jorethangot. Jorethang-tól Darjeeling-ig az út megint nagyon izgi volt. Rohadt szerpentines föld út helyenként betonnal. Egy idő után vettük észre, hogy teaültetvények között haladunk. A hegyoldalról szép látvány volt a völgyben elterülő Jorethang és a messzeségben, egy hegy tetején kivilágított Darjeeling. Természetesen itt sem úsztuk meg a ködöt, de mint tapasztalt utazó, most már nem kaptam rögtön szívinfarktust, csak néha.

9 fele értünk Darjeelingbe. A sofőrünk, felajánlotta, hogy másnap hajnalban elvisz minket a Tiger Hill-re megnézni a napfelkeltét aztán egy városnézős túrára is befizethetünk. Megegyeztünk az árban, aztán gyorsan kerestünk szállást, mert hajnalban 3kor kellett indulni. Úgy gondoltam, hogy ha 10-kor már ágyban leszek, akkor tudok aludni 4 és fél órát. Hát nem így történt. 5 percenként egy-egy sms-re kaptam fel a fejem, Tashi nagy lelkesedéssel küldözgette az sms-eket. Természetesen a szokásos indiai lánc-sms-ek mint például: "24 sweet hours makes 1 sweet day, 7 sweet days make 1 sweet week, 4 sweet weeks make 1 sweet month. But some1 sweet like ’u’ makes whole life sweet" :D :D. Az elsőn még jót mosolyogtam, de a 4ik után már nem tudtam örülni neki. Aztán telefonon próbáltunk meg kommunikálni ami elég vicces, mert nem nagyon beszél angolul :D. A köv. telefon hívásnál már a tesójával beszéltem, aki tud angolul, és amikor ott tartottunk, hogy mit csinálnak a szüleim...na akkor mondtam, hogy most erre nem érek rá, hulla fáradt vagyok és 2 óra múlva kelnem kell. Végül 12kor aludtam el.

Napfelkelte Darjeelingben 2010.05.21, Péntek

Sikerült az ébresztőmet 02:30 helyett 02:00ra állítani, és ezt csak azután vettem észre miután felöltöztem. 2 óra alvás után nem éreztem magam a toppon :). A megbeszélt 3órakkor, felébresztettük a portást, hogy engedjen ki minket az ajtón. Az utca tök sötét volt, no közvilágítás és qva hideg. Kb. 10 percig várakoztunk a tök sötétben de sehol senki. Kiderült, hogy a sofőrünk úgy gondolta, hogy szar idő lesz, aztán lefújta a napfelkeltét de Diana elfelejtett erről értesíteni minket. De Ceciliaval kitartottunk, nyakunkba vettük a várost, hogy keressünk egy taxit....így kezdődött a darjeelingi városnézés :), út közben a kis vasútállomást is megtaláltuk :). Végül találtunk egy hapsit aki vállalta, hogy elvisz minket a Tiger Hillre, ami 15km-re van Darjeelingtől.
Kb. 4 órakkor értünk oda, a napfelkelte elejét egy kicsit lekéstük, de nagyon szép látvány volt. Végre sikerült a messzeségben és köd homályában megcsodálni a Khangchendzonga csúcsot. Kb. 1 órát töltöttünk el itt, majd miután mindenki szarrá fagyott és minden pozícióból és exponálási módból lefényképezett mindent visszaindultunk a városba. Visszafele akkora dugó kerekedett, hogy inkább kiszálltunk és legyalogoltunk az útba eső buddhista templomhoz, majd nagy nehezen visszaértünk a városba. Megbeszéltük, hogy 10.30ra visszajön a taxis, és elmegyünk egy gyors városnézős túrára, addig is pihenünk egyet. 10-kor, mielőtt elindultunk volna, a recepciós közölte, hogy lehet jobb lenne ha még ma, azonnal elhagynánk a várost, mert újra zavargások vannak és egy politikust megöltek. Na ennek mindenki nagyon örült :S, fasza, hogy itt tölthettünk egy éjszakát! Megint kupaktanács, hogy mi legyen. Több rendőrt is megkérdeztünk, akik azt tanácsolták, hogy hagyjuk el Darjeelinget minél előbb, ugyanis hamarosan lezárják az utakat, ami jelen esetben azt jelentette volna, hogy a szombati vonatunkat nem értük volna el. Szomorúan úgy döntöttünk, hogy akkor újra útra kelünk és vissza megyünk az imádott Siliguriba, hogy ott tölthessünk még egy napot! Megint kerestünk egy jeep-et, és a sofőrrel megígértettük, hogy út közben megállunk minden helyi látványosságnál :).

Út közben tea ültetvények között haladtunk el, kb. fél óránként megállítattuk az autót, hogy készítsünk egy pár képet. Sajnos itt is ködös volt az idő, a képek nem lettek tökéletesek, de az élmény hatalmas volt :). Egy kis faluban megálltunk egy boltnál, ahol különböző teákat árultak, így hát képeslap helyett teát vettem szuvenírnek :) Este megérkeztünk Siliguriba, kerestünk egy hotelt, 10kor kidőltem a fáradságtól.

Relax Siliguriban, 2010.05.22, Szombat

11kor ébredtem fel, rendeltünk vmi reggelit, de a tejnek inkább víz íze volt, mint tej. 12kor kicsekkoltunk, majd áttettük a székhelyünket a közeli kajáldába. Ott ücsörögtünk egész délután, majd 7kor összeszedtük a sátorfánkat, és irány az állomás. Az állomáson kiderült, hogy Diana elhagyta a pénztárcáját a hitelkártyájával együtt. Hosszas telefonálgatás után sikerült letiltatnia de a kajáldában sajnos nem találták meg a pénztárcát, legalábbis azt mondták. Majd megkérdeztük a helyeink számát, és kiderült, hogy sajnos nincs rendes jegyünk azaz egy-egy alvó helye mindenkinek, hanem megosztott jegyünk van, azaz egy alvó helyen 2 osztozkodnak. Cecilia és Diana egy ’ágyon’ osztozkodnak, az enyém valahol arréb volt. Az én helyemen elméletileg egy nővel kellett volna osztozkodjak, de mivel ő a családjával utazott ezért cserélt vkivel aminek a végeredménye az lett, hogy egy nem túl jól kinéző bengáli fickóval kellett volna együtt töltenem az éjszakát :). Jellemző, hogy itt mindenki családostul utazik, és egy átlag család létszáma nem kevesebb mint 5 fő. A család alatt értem anya, apa, gyerekek, nagymama, nagynéni, nagybácsi, unokatesó és a barát családja. Nagyon kevés ember utazik egyedül. Na de a mi problémánk is megoldódott, mert a szomszédos család családfőjének volt egy normális jegye egy másik kocsiba, amit felajánlott nekünk. Ő a kislányával osztott meg egy ágyat. Így hát Diana elfoglalta azt az ágyat, én meg Ceciliaval feleztem egy ágyat, ami kivitelezhetetlen!!!nem igazán lehetett aludni, de a szomszéd család 4kor leszállt és én átcuccoltam az ő helyükre, így tudtam 7ig aludni.

Kalkutta 2010.05.23, Vasárnap

Reggel 7kor megérkeztünk Kalkuttába. Átmentünk a másik állomásra, leraktuk a csomagmegőrzőbe a cuccainkat, majd irány a város! Hosszas tanakodás után, hogy mit is csináljunk, úgy döntöttünk hogy megnézzük a Victoria Memorialt, a körülötte levő parkot.

Amíg a Victoria Memorialhoz értünk, nagyon meleg lett, hatalmas páratartalommal. Visszasírtuk Sikkimet és a hegyeket. Bakancs, póló, farmer nem volt a legjobb választás, majd meg haltam. A Victoria Memorial, egy hatalmas fehér márvány épület, amit Viktória királynő 1901 jubileum tiszteletére építettek, de 20 évvel később fejezték be. A Lonely Planet megfogalmazása szerint "ha egy indiai hercegnő tiszteletére építették volna biztos a világ egyik leghíresebb épültetei közé tartozna" :). Gyorsan úgy döntöttünk, hogy inkább shopingolással ütjük el a fennmaradó időt, szigorúan olyan helyen ahol van légkondi!!! Beszabadultunk egy optikai boltba és ott töltöttük el az egész délutánt. Mivel a biztosításunk fizeti az optikai dolgokat (szemüveg, kontakt lencse) mindenki hosszas keresgélés után megtalálta a számára tökéletes keretet. A doktornéni megvizsgálta a szememet aztán kaptam egy +0,5, +0,5 ös lencsét. Sikerült a max. értékhatáron belül még egy napszemcsit is beszerezni :). Aztán megünnepeltük a zsákmányt egy nagyon jóóó étteremben, aztán irány az állomás. Irány Bhubaneswar. Fájó szívvel szálltam fel a vonatra, nem akartam visszajönni :S