A 2ik het

Ezen a héten nem történt túl sok minden. Aludtunk délig aztán reggeli + ebéd, majd benéztünk az irodába, ahol úgyszintén mindenki nagyon el volt foglalva. Szó esett arról, hogy kedden elmegyünk Konark-ba egy táncfesztiválra, de aztán jöttek a bonyodalmak, és kiderült h külföldieknek 1000 rúpia a beugró, így hát lemondtuk. Helyette kitaláltuk, hogy befizetünk egy egynapos túrára, és már mindent megbeszéltünk, mire Manu ellenezte a dolgot, hogy túl sokba fog ez kerülni és úgyis megyünk mi még arra autóval. Így hát szomorúan vettük tudomásul, hogy megint othon fogunk ülni. Mi a városnak az északi részében lakunk és a 'belváros' elég messze van tőlünk. Igazából nem nagyon mertünk egyedül nekivágni, mert nincs egy normális térképünk, így meg azért elég nehéz tájékozódni. Az autoriksához meg nem volt túl sok kedvünk, ezek nagyon disznók. Pláne ha látják, hogy fehér vagy, akkor tuti van pénzed és a 2x-ért fognak haza hozni. Ehhez nem nagyon volt kedvünk. Így hát elfoglaltásgként elkezdtünk filmet nézni, Dextert :), keresztrejtvényt fejteni, sudokuzni, valamint lonely planet-India könyvet olvasom és valamelyik nap még francia órán is voltunk :). Ezt Chris tartja, így majd tud segíteni ha nem értek valamit :) Szerdán szóltak, hogy menjünk be az irodába 2-re mert lesz angol óránk. Végre történik vmi, így hát elindultunk. A tanárnő szólt, h inkább 3kor lesz, így hát haza jöttünk. Aztán 3ra vissza mentünk, majd fél4kor közölte, hogy most sok dolga van, majd Bitu tart nekünk órát (nem nagyon értettük a dolgot, hogy ő aztán hogy meg mi....). Felhívtuk Bitut, hogy akkor most mi van, majd megegyeztünk, hogy telefonál ha itt van a háznál és akkor itt tartjuk meg az órát. Hát azóta is várjuk, hogy felhívjon :).

Azt hiszem elég sok problémánk lesz még a kommunikációval. Kérdezek valamit és az a válasz rá, hogy 'OKE'. Most már kezd világosodni a dolog, hogy ez nem azt jelenti mint nálunk, hogy tényleg Oké, hanem azt, hogy 'nem értettem a kérdésedet!!'. Most már proóbálok mindent átfogalmazni, hogy ne eldöntendő kérdés legyen mert másképp rohadt nehéz.

A másik dolog ami nehezíti a kommunikációt az a bólogatás. Mi vagy fentről lefele bólintunk, ha valami igent jelent, vagy jobbról-balra ami nemet. Érdekesség képpen az indiaiak a kettőnek a kombinációját használják és olyan arcot vágnak hozzá, amit mi esetleg akkor amikor azt akarjuk mondani, hogy talán. Szóval ezt még nem sikerült megfejtenem, hogy pontosan mi mit jelent, de rajta vagyok a témán :)

Tegnap este végre eljutottunk egy bev.központba!!! Úgy örültünk, hogy végre történik vmi. Manu és Madhu (Manu felesége) jött el velünk, és shoppingoltunk 'tradicional' ruhát, itt saluar-nak hívják (hindi: salwar kameez). Madhu javaslatára Sari-t majd valahol máshol veszünk, ő tud valami olcsóbb helyet. És vacsira 'indiai' pizzát ettem sült krumplival. Nagyon jól esett. Olyan menüt kerestem amiben nincs rizs meg tészta, így hát ez tetszett meg a legjobban.

Most kezdődne az érkezés utáni tréningünk de Matheau nem fog megérkezni a tréningre, ugyanis Párizsban sztrájkolnak a reptéren. Így hát nélküle fogjuk elkezdeni. Egyenlőre annyit tudok, hogy ma, pénteken, megyünk az itteni Egyetemen valakihez bemutatkozni (???), majd holnap reggel elindulunk a mi ki túránkra amit már alig várunk. Aztán vasárnap ünnep lesz, HOLI a neve. Ez egy hindu ünnep, amikor a tavasz kezdetét ünneplik, úgy hogy közben színes 'festéket' öntenek egymásra. Majd beszámolok, hogy milyen is volt :)

Internet

A múlt héten elég nehézkesen ment az internet hozzáférés, ugyanis az irodában van internet, viszont a mi kis szobánkban csak 1 gép van beüzemelve, így azon osztozkodunk. Először problémát jelentett, hogy nincs Pendrive-om, de Zita (az osztrák lány) kölcsönadta az övét, gondoltam probléma megoldva. Hát sajna nem tudtam onnan beilleszteni a fényképeket, a doksit amit írtam meg rossz formátumban mentettem le, sebaj gondoltam én, majd holnap. Nekem csak SD kártyáim vannak, amit nem igazán tudok a benti gépen használni, de Chrisnek(a francia lány) van SD-kártya olvasója USB kimenettel. Azzal meg az volt a probléma, hogy nem volt megformázva az SD kártyám...??? Amit még most se értek, hogy miért meg hogy. Harmadik nekifutásra kölcsönadtak egy benti laptopot, amin volt SD kártya olvasó, így hát nekikezdtem a fényképek feltöltésének. Elég lassan megy, azért nem turbó sebesség, imádkoztam, hogy töltse már fel őket, aztán puff, áramszünet!!! Aztán megint és megint. Kb. 2 óra alatt 3x volt áramszünetünk. Minden egyes alkalommal, a laptopon újra be kellett állítani valamit, mert az internet nem akart működni, így hát az IT-s gyereket ugráltattuk. A harmadik alkalom után már csak röhögni tudtunk az egészen :).

Az egyik projektvezetőnk, Bitu (legalábbis mi így hívjuk őt) a szomszédunk, felajánlotta, hogy megoldja, hogy othon is tudjunk internetet használni. A szobánk mellett egy folyósó van egy kis szobával, ahol tanítani szoktak. A folyósóra néz az ablakunk ami előtt egy asztal van számítógéppel. Nagyon frappánsan kitalálta, hogy akkor a számítógépet megfordítja az ablak felé, így az ablakból tudunk internetezni :). Elsőre is viccesnek tűnt, de hát kit érdekel, tudunk othon netezni, király! Kivitelezéskor jöttünk rá,hogy ez mind oké, csak még annyi nehezíti a dolgot, hogy az ablakon van rács!!! Szóval, ha netezni akarunk akkor minden egyes alkalommal a billentyűzetet és az egeret át kell préselni a rácson, aztán indulhat is a szörfölés. A rács egy kicsit bezavar, a monitor is egy kicsit távol van, de qva jót röhögünk rajta :)

Ezek a gépek nem nagyon szeretik az európai kezeket, ugyanis tegnap semmi pénzért nem akart működni a billentyűzet. Este megemlítettük Bitunak, hogy van egy kisebb problémánk, mire kipróbálta neki tökéletesen működött. Érthetetlen!

Kíváncsian várom, hogy ma mi fog történni.

1. het

Már nem tudom melyik nap volt szó róla, hogy megyünk dizsibe, de mégse mentünk, ahogy a Bigbázsáár-ba se...:) Itt elég lassan mennek a dolgok, minden este elmondták, hogy majd holnap megyünk a Bigbázsáár-ba de aztán mégse....

Tegnap este Szmuti(Szmitruról kiderült, hogy igazából Szmuti-nak hívják :)) kifejtette, hogy az új lakásban együtt fogunk lakni, majd ő ellát minket, azaz főz ránk, igazi 'indian family'. Meresztettem a szemeimet, nem akartam megbántani, de már 4 napja ebédre rizset eszünk, igaz mindenféle szósszal, de akkor is tök ízetlen az a rizs, szóval már rosszul vagyok tőle. Másnap megkérdeztem Manut, hogy ők is velünk fognak-e lakni, mire a válasz az volt, hogy igen, egy kis szobában lesznek ők 3an, nem fognak zavarni minket, 'we are free'. Engem nem zavarnak, csak nem szeretném, hogy főzzenek rám, majd én csinálok magamnak kaját, aztán lehet indiai estét csinálni meg magyar estet meg mindenfélét. De a választ megint nem értettem 100%-an.

Már tanulok jobb kézzel enni, annyira nem is nehéz így, hogy csak kanalat használunk, sőt már ettem kézzel is, azaz jobb kézzel :D. Tök büszke voltam magamra. Az egyik ebédnél én szedtem mindenkinek és rám szóltak, hogy miért akarok BAL kézzel szedni, szóval jobbal kellett ezt is kivitelezni. Probléma nem volt, egy kicsit nehézkesen ment, de közben kitaláltam, hogy ha lesz majd magyar est, csak villával és késsel fogunk enni, és ezt mind balkézzel, mert nálunk ez a szokás :D. Ezzel kapcsolatban az a probléma, hogy nekünk nincs késünk és a kés-villa kombinációt én is jobbkezes módjára használom, másrészt meg csúnyán néznének rám :S. Főzeléket tuti fogok csinálni, és ahhoz kanál használata kötelező :).

Tegnap este VÉGRE eljutottunk a Bigbázsáár-ba, a projektvezetőnk csatlakozott hozzánk, hogy nehogy átverjenek minket. Ő is egy külön történetet megér :). Az irodában mindenkit megértek, hogy mit mond angolul, kivéve őt. Subas a neve, egy alacsony, nagyon vékony csávó, nagy fekete bajusszal :), majd küldök róla képet. Egyszerűen nem megy, szerintem az angolhoz semmi köze annak amit mond, de igyekszek :). Szóval elmentünk 4en a bigbázsáár-ba, 3an bepréselődtünk hátra a rikshába, a 4-ik ember, meg elöl a sofőr mellett. Komolyan mondom halálfélelmem volt!! Életveszélyes!!! kb. fél órára van tőlünk a bevásárló központ, az azért nincs olyan közel. A lovagunk végig kísért minket és mindenhol intézkedni akart. Vettünk CornFlakes-t és Coca Cola-t :), és este megkértük a lányokat, hogy CornFlakes-t szeretnénk reggelizni. Szmuti csúnyán nézett ránk, hogy ez gyerek kaja pláne amikor meglátta a Kólát, nagyot nézett, hogy ez nem jó, neki ez erős. Jót mosolyogtunk rajta.

Végre Vasárnap lett!! Itt a szombat munkanap és csak a vasárnap a pihenőnap:S, szegények. Nekünk nem kell szombaton dolgozni, szóval 2 pihenőnapunk van, ezért a staff-meetinget is áttették szombat 3-ról péntek 3-ra. Már vártuk a vasárnapot, ugyanis azt mondták, hogy délután elmegyünk az Állatkertbe! Végre történik valami! Reggel felkeltünk CornFlakes-t kajáltunk :), aztán megvártuk az ebédet. Ebéd után elkezdtünk készülődni, hogy akkor megyünk a Zoo-ba, de egy kicsit csúszott a program így csak 3kor indulunk. Tudni kell, hogy az állatkert 5kor zárt és nincs olyan közel hozzánk. Nagy nehezen 3 után elindultunk (hihetetlen sokat tudnak tollászkodni). Sikerült nagy nehezen fogni egy „Taxi”-t, 4en bepréselődtünk hátra, Chris-nek már nem jutott hely, így az ölemben ült :). 4kor meg is érkeztünk! Kb. 1.5 órát mászkáltunk. Láttunk fehér TIGRIST meg egy kicsi elefántot, 5 hónapos volt :D, nagyon cukiiii. És egy csomó majom is kóricált szabadon, meg is 'támadt' az egyik, azt hitte, hogy kaját akarok adni neki, én meg tökre megijedtem :).

Este Manu elvitt minket egy étterembe kajálni, tök jó volt, végre valami jó kaját ettünk. Aztán megkérdeztük Bitu-t (ő is az irodában dolgozik, és velünk lakik egy házban, csak fölöttünk), hogy hol tudunk sört venni. Elkísért minket a boltba, és kijelentette, hogy nagyon veszélyes és egyedül nehogy odamenjünk :). Aztán a tetőn folytattuk a 'mulatozást', mert fent sokkal hűvösebb van mint a lakásban, nagyon praktikus.

Bhubaneshwar - elso napok

Bhubaneshwarban a reptéren Manu várt szerencsére, igaz féltem, hogy nem fogom megismerni de sikerült megtalálnom :)

Úgy gondoltam Isztambul után már nem nagyon tudnak meglepni közlekedés szempontjából, de mégis sikerült. Itt akkor is dudálnak ha nem kell, csak megszokásból azért megnyomják :), na jó ez nem egészen igaz. Egy olyan logikát sikerült találnom benne, hogy azért dudálnak, hogy figyelmeztessék a másikat hogy jönnek.Tegnap estére meg is fájdult a fejem a nagy ricsajtól. Itt a KRESZT még anyirra se tartják be mint Isztambulban. A lakáshoz vezető úton, ami egy 2x3 sávos út, nagy meglepetésemre egy motorriksa jött velünk szembe a belső sávon, dudálva, hogy azért tudjuk, hogy ő szembe jön, mert így egyszerűbb volt neki bekanyarodni az adott utcába. Csak lestem.

Ja persze tehenek az úton kóvájognak, de senkinek sem okoz problémát.

A lakás ahol most 2 hétig lakunk, egy 2 vagy 3 szintes lakás fsz-i része. Az egyik szobában az egyesületnél tevékenykedő lányok laknak, név szerint Sonali, Jasminela és Smuti (azt hiszem, de ezzel a névvel bajban vagyok) míg egy másikban vagyunk mi 3an. Van egy konyhánk, ahol a lányok készítenek nekünk kaját, helyi specialitást :). Az első nap Zita, az osztrák lány, meg is szenvedte a dolgokat, ugyanis könnyesre zabálta magát :). Ezek után már nem fűszerezték meg a kajánkat. Tényleg nagyon fincsi, de még nem tudtam megjegyezni a nevüket kivéve a ROTI-t, ami a lepény kenyér...????(Az Indigo-ban ilyet tettek az asztalra). De megígérték, hogy megtanítanak minket főzni :P. A konyha felszereltség szinten nem rossz, van egy gáz tűzhely valamint mosogató is. Nagyon érdekes, hogy nincsenek bútorok, azaz nem fából (vagy ahhoz hasonló dologból) készített 'bútorok' vannak, hanem téglából van építve polc és a konyhában is a munkafelület kőből van.

A fürdőszobánk elég érdekes, van egy pottyantós vécénk és mellette zuhanyzó. A meleg vízet a ház tetején található feketére mázolt konténerből nyerjük, amit a nap folyamán melegít a nap. Nem forró, de le lehet zuhanyozni vele, sőt tegnap elég meleg volt, így jól is esett. De szerencsémre, van angol wc is :D, az egy külön helységben van.

Szmuti, már az első napi vacsinál megjegyezte, hogy nem jó kézzel eszek, mert az indiaiak a bal kezükkel a feneküket törlik ki, és mivel ők általában kézzel esznek ez tényleg problémát jelenthet nekik. Szerencsére beszereztek nekünk kanalat, de próbálok jobb kézzel enni, hátha hamar megtanulum :). A csak kézzel való evést egy kicsit későbbre halasztottam, egyenlőre a nevek és a kaják teljesen lekötik a figyelmemet :). Megkérdeztem Manu-t is, hogy mi a véleménye hogy bal kézzel eszek, ő azt mondta hogy nem gond. Ő egy elég világlátott ember, nem csinál ilyesmiből problémát.

Ugyancsak Szmuti-tól kérdeztem, hogy mi a helyzet a dohányzással és az alkohollal, nagy szemeket meresztett és mondta, hogy a nők nem dohányoznak csak a férfiak és alkoholt nem lehet inni. Manutól is megkérdzetem ugyanezt, neki eltértő volt a véleménye, azt mondta, hogy dohányozhatok, alkoholt meg csak szórakozó helyen fogunk kapni, és ott is csak sört. Kíváncsi vagyok rá, hogy milyen :P. Már meg sem említettem, hogy mennyi pálnikát hoztam magammal, szerintem Szmuti elájult volna :)

Ma vettunk SIM-kártyát, szóval lehet hívni engem, vagy sms-t küldeni :), este meg megyunk a BigMarket-be egy pár cuccott venni (WCpapírt, kis törölközőt, gyümölcsöt....) aztán talán elnézünk a helyi Disco-ba, ami közel van hozzánk. Erre kíváncsi leszek!!!

Isztabul

Az első meglepetés a reptéren ért, amikor is az útlevél vizsgálatnál kérdezték hogy 'VISA??'. Nem igazán nyűgöztem le őket az indiai vízumommal, ezért átküldtek a Vízum kérő ablakhoz, ahol 20 dollár ellenében beragasztottak az útlevélbe egy BÉLYEGET.Szerencsémre Isztanbulban vártak és nem kellett tömegközlekedéssel mennem :), habár azt mondták, hogy jár a metró és jó útvonala van.

Kenan (tesóm ismerőse) várt a reptéren, szerencsétlen több mint 1 órát várhatott rám mert késett a gép, aztán autóba pattantunk és úgy döntöttünk, hogy előbb lerakjuk a cuccaimat aztán bemegyünk a CityCenterbe. Ha tudtam volna, hogy a világ végén lakik és az még mindig a város része, akkor inkább ne mentünk volna hozzá először. Hihetetlen nagy az a város, azt hittem hogy Ankarába megyünk.

Későn 11fele meg is érkeztünk a Taxim negyedbe, ez a bulizós része a városnak, ahol végig sétáltunk az Istiklal nevű utcán. Rengeten voltak, alig fértünk el, az volt az érzésed, hogy mindenki veled szembe jön :)

Kajáltunk egy török helyen(hol máshol :)) aztán bementünk egy szórakozó helyre, ahol egy helyi együttes koncertezett :) Jó volt :)

Vasárnap egyedül nyakamba vettem a várost, Kenan elvitt a kompig. A kompozást ajánlom mindenkinek!!! Ugyanannyiba kerül mint a villamosjegy (1,5 líra) és nagyon vagány. Több útvonal van, szóval lehet kompozni!!!

Sultanahmet negyedbe mentem, Hagja Sofia-val kezdtem. Nagyon szép, ajánlom mindenkinek nem utolsó sorban az ott található freskók és mozaikok miatt. A Topkapi palotát is ajánlott megnézni, mondjuk nekem leginkább az Iszlám vallásról szóló része nyűgözött le a legjobban, láttam Mohamed próféta lábnyomát !!!!! és Mózes botját amivel ketté választotta a Vörös Tengert !!!

A Kék mecsetet nem lehet mindig látogatni, ugyanis 2-3 óránként csak a hívők mehetnek be imádkozni (nem tom mi náluk az mise\istentisztelet...) így hát elindultam, hogy megkeressem a Bazárt. Azt nem találtam meg (egyébként kiderült, hogy vasárnap zárva van) helyette, leszólított egy kereskedő, olyan szöveggel, hogy bizti turista vagyok, gondolom látta az útikönyvet a kezembe....Szóval elkezdtünk beszélgetni és elrángatott a boltjukba, ahol a nagybácsija tud magyarul. Mondtam, hogy nem akarok bőrkabátot venni, de nem érdekelte. A nagybácsinak is elmondtam, azt mondta h nem baj, üljek csak le, igyak egy teát és beszélgessek vele. Tényleg tudott magyarul, igaz azért törte, de beszélgetett velem :)

Nagyon kedvesen megköszöntem a teát, aztán elhúztama Kék mecsethez, ez ingyenesen látogatható, nagyon szép. A közelben található egy nagyon szép föld alatti ciszterna, ezt szerettem volna megnézni, de megint leszólított egy pasas majdnem ugyanazzal a szöveggel, mint az előző :). Megígérte, hogy megvár a kijáratnál, aztán megmutatja a portékáit :) már nem nagyon volt kedvem az egészhez, reméltem hogy nem lesz ott, de kitartott és a kijáratnál várt. Kiderült, hogy ő is bőrkereskedő. A teáért cserében, egy boldog szülinapos üdvözletet kellett írjak a magyar barátjának. Mosolyogva keltem útra, hogy milyen jókat teázgatok. Kenanal este kellett találkozzak, addig volt még időm, aztán úgy döntöttem, hogy sétálok még a környéken egy kicsit. Persze megint belebotlottam egy fiúba, aki meghívott teázni :) már megint. Ő szőnyegekben utazott :D. Nagyon lelkes volt, a török vendégszeretet teljes mértékben be akarta mutatni, így hát vele sétáltam még a városban, ameddig Kenan meg nem érkezett. Szóval jól telt a nap :). Este átmentünk az Ázsiai részre, Kadiköy belvárosában vacsiztunk, egy kis helyen ahol hagyományos török zenét játszottak és találtunk Römi játékot :D. Nem mindenki tudja, hogy az milyen, szóval ilyen kicsit téglalapok vannak különböző színüek és 1-től 13ig vannak számlálva. Akár magyar römit is lehet vele játszani, de én kíváncsi voltam, hogy ők hogy játszanak vele, így hát török szabályok szerint játszottunk. Azért egy kicsit más, mint ahogy én ismerem :)

Éjszaka egyedül maradtam a 100nm lakásban, ugyanis a vendéglátómnak egyszerűbb volt hazamennie és onnan munkába menni, mintsem az új lakásából még haza mennie és aztán dolgozni. Elvitte az összes cuccomat, mert azt beszéltük meg, hogy délután 3ra megyek a munkahelyére és onnan visz ki a reptérre. Azért egy kicsit eltöprengtem, hogy csak az útlevelem és egy bankkártya van nálam és némi KP (persze a többi a bőröndben) ezen kívül semmi, mi van ha leléptek a cuccaimmal....???? De bíztam benne, hogy nem így lesz.

Hétfő reggel a megbeszéltek szerint elindultam, lementem a 'buszmegállóba' ami egy 2x4 sávos út mellett egy oszlop jelzett és vártam a buszt. Jött is egy, felszáltam, becsukta az ajtót és elindult. Megkérdeztem a buszsofőrt, hogy Kadiköy-be megy-e, mire az volt a válasz, hogy nem, hanem az út másik oldalán levő megállóba kellett volna menjek...!!! de a jegyre a pénzt nem fogadta el, hanem lehúzott a 4sávos út szélére, ahol rendőrök voltak. A rendőr szólt, hogy kövessem, átkísért a 2x4 sávos úton, ahol jött egy busz, azt leintette és mondta, hogy ezzel menjek :). Teljesen jó fejek voltak. Az európai oldalon sétálgattam a Taxim környékén, ahol rengetek kicsi utva van, 1 líráért lehet frisssen facsart narancsot inni, a gránátalma kicsit drágább 2,5-3 lírába kerül. Kajánál is lehet menüt venni, én Dönert ettem Ajran-al (savós-kefír...!!!!) ez volt 3,5 líra.

Aztán visszakompoztam Ázsiába és elvittek a reptérre.

Amit még meg szerettem volna jegyezni, a törökök úgy vezetnek 'európai' szemmel mint az őrültek. Dudál, a sávelválasztón megy, kerül jobbról kerül balról. De figyelnek egymásra!! Amennyire közvetlenek az életben, hozzádérnek, megölelnek hátsó szándék nélkül, ez meglátszik a vezetési stílusukon. Majdnem mindig autó autót ér :).

Árak: vízum 20dollár, Hagja Sofia 20 líra, Topkapi 20líra, Ciszternák 10 líra, 1villamos v. komp jegy 1,5 líra. Kaja változó, attól függ hol eszel és az ital is!!!