Isztabul

Az első meglepetés a reptéren ért, amikor is az útlevél vizsgálatnál kérdezték hogy 'VISA??'. Nem igazán nyűgöztem le őket az indiai vízumommal, ezért átküldtek a Vízum kérő ablakhoz, ahol 20 dollár ellenében beragasztottak az útlevélbe egy BÉLYEGET.Szerencsémre Isztanbulban vártak és nem kellett tömegközlekedéssel mennem :), habár azt mondták, hogy jár a metró és jó útvonala van.

Kenan (tesóm ismerőse) várt a reptéren, szerencsétlen több mint 1 órát várhatott rám mert késett a gép, aztán autóba pattantunk és úgy döntöttünk, hogy előbb lerakjuk a cuccaimat aztán bemegyünk a CityCenterbe. Ha tudtam volna, hogy a világ végén lakik és az még mindig a város része, akkor inkább ne mentünk volna hozzá először. Hihetetlen nagy az a város, azt hittem hogy Ankarába megyünk.

Későn 11fele meg is érkeztünk a Taxim negyedbe, ez a bulizós része a városnak, ahol végig sétáltunk az Istiklal nevű utcán. Rengeten voltak, alig fértünk el, az volt az érzésed, hogy mindenki veled szembe jön :)

Kajáltunk egy török helyen(hol máshol :)) aztán bementünk egy szórakozó helyre, ahol egy helyi együttes koncertezett :) Jó volt :)

Vasárnap egyedül nyakamba vettem a várost, Kenan elvitt a kompig. A kompozást ajánlom mindenkinek!!! Ugyanannyiba kerül mint a villamosjegy (1,5 líra) és nagyon vagány. Több útvonal van, szóval lehet kompozni!!!

Sultanahmet negyedbe mentem, Hagja Sofia-val kezdtem. Nagyon szép, ajánlom mindenkinek nem utolsó sorban az ott található freskók és mozaikok miatt. A Topkapi palotát is ajánlott megnézni, mondjuk nekem leginkább az Iszlám vallásról szóló része nyűgözött le a legjobban, láttam Mohamed próféta lábnyomát !!!!! és Mózes botját amivel ketté választotta a Vörös Tengert !!!

A Kék mecsetet nem lehet mindig látogatni, ugyanis 2-3 óránként csak a hívők mehetnek be imádkozni (nem tom mi náluk az mise\istentisztelet...) így hát elindultam, hogy megkeressem a Bazárt. Azt nem találtam meg (egyébként kiderült, hogy vasárnap zárva van) helyette, leszólított egy kereskedő, olyan szöveggel, hogy bizti turista vagyok, gondolom látta az útikönyvet a kezembe....Szóval elkezdtünk beszélgetni és elrángatott a boltjukba, ahol a nagybácsija tud magyarul. Mondtam, hogy nem akarok bőrkabátot venni, de nem érdekelte. A nagybácsinak is elmondtam, azt mondta h nem baj, üljek csak le, igyak egy teát és beszélgessek vele. Tényleg tudott magyarul, igaz azért törte, de beszélgetett velem :)

Nagyon kedvesen megköszöntem a teát, aztán elhúztama Kék mecsethez, ez ingyenesen látogatható, nagyon szép. A közelben található egy nagyon szép föld alatti ciszterna, ezt szerettem volna megnézni, de megint leszólított egy pasas majdnem ugyanazzal a szöveggel, mint az előző :). Megígérte, hogy megvár a kijáratnál, aztán megmutatja a portékáit :) már nem nagyon volt kedvem az egészhez, reméltem hogy nem lesz ott, de kitartott és a kijáratnál várt. Kiderült, hogy ő is bőrkereskedő. A teáért cserében, egy boldog szülinapos üdvözletet kellett írjak a magyar barátjának. Mosolyogva keltem útra, hogy milyen jókat teázgatok. Kenanal este kellett találkozzak, addig volt még időm, aztán úgy döntöttem, hogy sétálok még a környéken egy kicsit. Persze megint belebotlottam egy fiúba, aki meghívott teázni :) már megint. Ő szőnyegekben utazott :D. Nagyon lelkes volt, a török vendégszeretet teljes mértékben be akarta mutatni, így hát vele sétáltam még a városban, ameddig Kenan meg nem érkezett. Szóval jól telt a nap :). Este átmentünk az Ázsiai részre, Kadiköy belvárosában vacsiztunk, egy kis helyen ahol hagyományos török zenét játszottak és találtunk Römi játékot :D. Nem mindenki tudja, hogy az milyen, szóval ilyen kicsit téglalapok vannak különböző színüek és 1-től 13ig vannak számlálva. Akár magyar römit is lehet vele játszani, de én kíváncsi voltam, hogy ők hogy játszanak vele, így hát török szabályok szerint játszottunk. Azért egy kicsit más, mint ahogy én ismerem :)

Éjszaka egyedül maradtam a 100nm lakásban, ugyanis a vendéglátómnak egyszerűbb volt hazamennie és onnan munkába menni, mintsem az új lakásából még haza mennie és aztán dolgozni. Elvitte az összes cuccomat, mert azt beszéltük meg, hogy délután 3ra megyek a munkahelyére és onnan visz ki a reptérre. Azért egy kicsit eltöprengtem, hogy csak az útlevelem és egy bankkártya van nálam és némi KP (persze a többi a bőröndben) ezen kívül semmi, mi van ha leléptek a cuccaimmal....???? De bíztam benne, hogy nem így lesz.

Hétfő reggel a megbeszéltek szerint elindultam, lementem a 'buszmegállóba' ami egy 2x4 sávos út mellett egy oszlop jelzett és vártam a buszt. Jött is egy, felszáltam, becsukta az ajtót és elindult. Megkérdeztem a buszsofőrt, hogy Kadiköy-be megy-e, mire az volt a válasz, hogy nem, hanem az út másik oldalán levő megállóba kellett volna menjek...!!! de a jegyre a pénzt nem fogadta el, hanem lehúzott a 4sávos út szélére, ahol rendőrök voltak. A rendőr szólt, hogy kövessem, átkísért a 2x4 sávos úton, ahol jött egy busz, azt leintette és mondta, hogy ezzel menjek :). Teljesen jó fejek voltak. Az európai oldalon sétálgattam a Taxim környékén, ahol rengetek kicsi utva van, 1 líráért lehet frisssen facsart narancsot inni, a gránátalma kicsit drágább 2,5-3 lírába kerül. Kajánál is lehet menüt venni, én Dönert ettem Ajran-al (savós-kefír...!!!!) ez volt 3,5 líra.

Aztán visszakompoztam Ázsiába és elvittek a reptérre.

Amit még meg szerettem volna jegyezni, a törökök úgy vezetnek 'európai' szemmel mint az őrültek. Dudál, a sávelválasztón megy, kerül jobbról kerül balról. De figyelnek egymásra!! Amennyire közvetlenek az életben, hozzádérnek, megölelnek hátsó szándék nélkül, ez meglátszik a vezetési stílusukon. Majdnem mindig autó autót ér :).

Árak: vízum 20dollár, Hagja Sofia 20 líra, Topkapi 20líra, Ciszternák 10 líra, 1villamos v. komp jegy 1,5 líra. Kaja változó, attól függ hol eszel és az ital is!!!