Ezen a héten nem történt túl sok minden. Aludtunk délig aztán reggeli + ebéd, majd benéztünk az irodába, ahol úgyszintén mindenki nagyon el volt foglalva. Szó esett arról, hogy kedden elmegyünk Konark-ba egy táncfesztiválra, de aztán jöttek a bonyodalmak, és kiderült h külföldieknek 1000 rúpia a beugró, így hát lemondtuk. Helyette kitaláltuk, hogy befizetünk egy egynapos túrára, és már mindent megbeszéltünk, mire Manu ellenezte a dolgot, hogy túl sokba fog ez kerülni és úgyis megyünk mi még arra autóval. Így hát szomorúan vettük tudomásul, hogy megint othon fogunk ülni. Mi a városnak az északi részében lakunk és a 'belváros' elég messze van tőlünk. Igazából nem nagyon mertünk egyedül nekivágni, mert nincs egy normális térképünk, így meg azért elég nehéz tájékozódni. Az autoriksához meg nem volt túl sok kedvünk, ezek nagyon disznók. Pláne ha látják, hogy fehér vagy, akkor tuti van pénzed és a 2x-ért fognak haza hozni. Ehhez nem nagyon volt kedvünk. Így hát elfoglaltásgként elkezdtünk filmet nézni, Dextert :), keresztrejtvényt fejteni, sudokuzni, valamint lonely planet-India könyvet olvasom és valamelyik nap még francia órán is voltunk :). Ezt Chris tartja, így majd tud segíteni ha nem értek valamit :) Szerdán szóltak, hogy menjünk be az irodába 2-re mert lesz angol óránk. Végre történik vmi, így hát elindultunk. A tanárnő szólt, h inkább 3kor lesz, így hát haza jöttünk. Aztán 3ra vissza mentünk, majd fél4kor közölte, hogy most sok dolga van, majd Bitu tart nekünk órát (nem nagyon értettük a dolgot, hogy ő aztán hogy meg mi....). Felhívtuk Bitut, hogy akkor most mi van, majd megegyeztünk, hogy telefonál ha itt van a háznál és akkor itt tartjuk meg az órát. Hát azóta is várjuk, hogy felhívjon :).
Azt hiszem elég sok problémánk lesz még a kommunikációval. Kérdezek valamit és az a válasz rá, hogy 'OKE'. Most már kezd világosodni a dolog, hogy ez nem azt jelenti mint nálunk, hogy tényleg Oké, hanem azt, hogy 'nem értettem a kérdésedet!!'. Most már proóbálok mindent átfogalmazni, hogy ne eldöntendő kérdés legyen mert másképp rohadt nehéz.
A másik dolog ami nehezíti a kommunikációt az a bólogatás. Mi vagy fentről lefele bólintunk, ha valami igent jelent, vagy jobbról-balra ami nemet. Érdekesség képpen az indiaiak a kettőnek a kombinációját használják és olyan arcot vágnak hozzá, amit mi esetleg akkor amikor azt akarjuk mondani, hogy talán. Szóval ezt még nem sikerült megfejtenem, hogy pontosan mi mit jelent, de rajta vagyok a témán :)
Tegnap este végre eljutottunk egy bev.központba!!! Úgy örültünk, hogy végre történik vmi. Manu és Madhu (Manu felesége) jött el velünk, és shoppingoltunk 'tradicional' ruhát, itt saluar-nak hívják (hindi: salwar kameez). Madhu javaslatára Sari-t majd valahol máshol veszünk, ő tud valami olcsóbb helyet. És vacsira 'indiai' pizzát ettem sült krumplival. Nagyon jól esett. Olyan menüt kerestem amiben nincs rizs meg tészta, így hát ez tetszett meg a legjobban.
Most kezdődne az érkezés utáni tréningünk de Matheau nem fog megérkezni a tréningre, ugyanis Párizsban sztrájkolnak a reptéren. Így hát nélküle fogjuk elkezdeni. Egyenlőre annyit tudok, hogy ma, pénteken, megyünk az itteni Egyetemen valakihez bemutatkozni (???), majd holnap reggel elindulunk a mi ki túránkra amit már alig várunk. Aztán vasárnap ünnep lesz, HOLI a neve. Ez egy hindu ünnep, amikor a tavasz kezdetét ünneplik, úgy hogy közben színes 'festéket' öntenek egymásra. Majd beszámolok, hogy milyen is volt :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése