Jagganath!

Épp arról akartam regélni, hogy 4 hónap ittlét után már megszokta az ember a munkamorált és a dolgok menetét. Már nem is csodálkoztam rajta, hogy a mosógép szerelő kihívása majd 2 hétbe telt, majd úgy szerelte meg a mosógépet, hogy újra ki kell hívnunk mert most a víz folyik folyamatosan.

A hónapot szép reményekkel kezdtük, egy középtáv értékeléssel, ahol mindenféle szépet és jót elterveztünk majd beütemeztünk. Természetesen a munkához szükséges tennivalókat. Az egyik legfontosabb dolog a falu meglátogatása volt, a projektünk helyszíne. Terv szerint ebben a hónapban 2x2 napot kellett volna ott töltenünk hogy tréninget tartsunk a „Nők Önsegélyező Csoport”-jának. Lehet nem ez a legmegfelelőbb szó, de nem tudok jobbat...

Sajnos a látogatások napról-napra, majd hétről-hétre lettek halasztva. Az egyik ok az időjárás volt. Igaz, hogy monszún van, de azért nem szakad az eső egész nap, sőt. De sajnos amikor nekünk kellett volna menni, tuti hogy esett vagy fújt a szél és a hajó ilyenkor nem közlekedik. Másik ok pedig egy nagy vallási ünnep volt. Orissa állam egyik legnagyobb vallási ünnepe. Tudniillik a hindu vallásnak rendkívül sok istene és istennője van, de ha nem is istenség az illető akkor biztos vmi köze volt az egyik istenséghez mint például a fejőslányoknak Krisnához. 

Ratha Yatra

Orisszában Jagannath az ISTEN. Területtől függően, mindenhol más istent tisztelnek és becsülnek a legjobban az emberek. Ő a kisöcsivel Balhpatra és kishugival Subathra biztos, hogy minden házban jelen van festményen vagy szobor formájában. Minden templomban az „oltár”-nál találhatók, de az év 358 napjában ajtók mögött vannak, azaz be vannak zárva és meglesni lehet őket. Na de Júliusban, egy hétre kiengedik őket. Az igazi Jaggannath templom Puriban található. Ilyenkor a Ratha Yatra fesztivál keretében, hatalmas kocsikon kitolják az isteneket ábrázoló bábukat. A sztori: Jaggannath beteg volt, majd miután meggyógyul elmegy meglátogatni a nagynénit egy másik templomban. A fesztivál első napján átgurítják az Isteneket egy másik templomba, majd 6 napig ott vendégeskednek nagynéninél. Aztán szépen visszatérnek a saját helyükre és megint bezárják őket. Az év eme 7 napjában láthatók csak, ezért minden hindu, aki őket tiszteli, tiszteletét teszi Puriban, hogy megnézze Őt. Ebben az évben majd másfél milliós tömeg próbálta meglesni az Istent. Mint minden ilyen eseményen áldozatok is vannak, iden 2 ember halt meg.

Visszatérve a munkához, a fesztivál első és utolsó napja hatalmas ünnep, ekkor ezért kellett elhalasztanunk a látogatást. Aztán a sofőr böjtölt, így nem tudott elvinni minket mert túl megterhelő lett volna számára, majd az idő volt vacak. Na három nap folyamatos halasztgatás után, hétfőn végre útnak indultunk! Az útiterv szerint először egy másik falut látogattunk meg, ahol egyéb futó projekteket ellenőriztek, majd innen csónakkal kellett volna átmenjünk Khirisai-ba, ahol nekünk volt dolgunk. A végeredmény az lett, hogy az első faluban ragadtunk, mert elhúzódott a megbeszélés aztán meg nem intéztek csónakot a másik falu meglátogatásához. Így hát „kirándultunk” egyett Zitával! Természetesen nem örültünk neki, hogy így alakult, mert fontos infókat szerettünk volna begyűjteni...de talán legközelebb!!! :S

Ez már nem okozott meglepetést. Az elmúlt pár hónap gyakorlatából kiindulva, már edzettek vagyunk ahhoz, hogy reggel 7-kor már haptágban várjuk az indulást, amikor közlik, hogy ma nem megyünk, talán holnap.

Minket ez most elég komolyan érint, ugyanis augusztusban majdnem mindenki nyaralni megy, ezért igyekeztünk mindent úgy szervezni, hogy a lehető legrövidebb idő alatt be tudjuk fejezni a dolgokat és nyugodt szívvel menjen mindenki világot látni. Hát kétlem, hogy így lesz.

És a mai próbatétel: természetesen internet!! Mi más is lehetne J. A júniusi hónapot alapul véve, júliusban 20GB-ra fizettünk elő otthon mert tudtuk, hogy nem lesz elég a 10GB. Mivel a munkánkat az irodában szerettük volna elvégezni, és nem otthonról mint előtte tettük az internet szükségessége miatt, ezért javasoltuk, hogy a 10GB helyett 20GB-ra fizessenek elő, árban a különbség elég csekély volt. Válasz: No problem! Teltek, múltak a napok, mindenki az irodában tette a dolgát, legalábbis ott voltunk és igyekeztünk dolgozni, majd minap a köv. üzenetet dobta a gép: „Your account is over the limit”. Megkérdeztem, az IT gyereket, hogy a hónapban mennyire fizettek elő, mert a főnöke az orrom előtt kérte megy, hogy a 20GB csomagra fizessen elő. Válasz: Sir, csak 10GB-ra adott engedélyt! 3 hétig használtam az internetet abban a hitben, hogy simán le tudom tölteni az Office2007-et mert az OpenOffice-tól kikészültem, majd a 3-ik hét végén kiderül, hogy no Internet! Csak annyit kellett volna mondani, hogy nem tudunk 200Rs-et többett fizetni az Internetért. KOMMUNIKÁCIÓs hiány

Ez csak egy szemléltető példa volt, mivel most történt, így sikerült szavakba önteni.

Csoki, törölköző, seprű

Kerala-ból vonatoztunk hazafelé.Mivel éjszaka 3-kor érkeztünk vissza Bhubaneswarbarba felhívtam Christ-t, hogy tuti otthon lesznek-e, hogy kinyissák az ajtót. A válasz: "Igen, itthon leszünk, de ne lepődj meg mert az ajtónknál van egy őr, a lakatot meg lecseréltük. Ha itt vagytok, hívj fel és kinyitom az ajtót."

Már alig vártuk, hogy hazaérjünk és megtudjuk a folytatást...

Én június 10-én reggel indutam útnak 2 lakótárssal. Graziano repülője délben indult Delhibe, Diana pedig másnap ment Malajziába. Csak Zita és Chris, a szobatársaim maradtak otthon. 13-án Zita elesett és úgy beverte a lábát, hogy a végén a kórházban kötött ki, de szerencsére nem történt semmi komoly, csak kapott egy jó pár erős gyógyszert. Már este volt amikor visszaértek a lakásba. Zita beszedte a bogyeszokat majd ágynak is dőlt. Chris a szobánkban internetezett, chatelt, majd 2:30 körül kiment a mosdóba. Pár perc múlva, amikor kinyitotta az ajtót 4 fickót talált a szobában, egy Zita ágya fölött állt egy késsel, a másik kettő pedig neki rontott, szerencsére cselgáncsozott 8 évig, ezért meg tudta védeni magát /én nem tudom mit csinálta volna, valószínű kaptam volna 1-2 monoklit.../ és bezárkózott a fürdőszobába és elkezdett ordítozni, hogy felébressze Zitát. Amikor Zita felébredt meglátta a tolovajokat és gyorsan utánuk futott. Persze azok elmenekültek, de azért még kintről valaki parittyával jól gyomron dobta egy tégla darabbal. Na de ezekre a részletekre nem emlékszik...Szegény egy kicsit lesérült aznap.

A tolvajok az egyik ablakon keresztül jöttek be, leszerlték a rácsot...nem volt bonyolult dolog. Graziano és Diana szobáját feltörték és mindent összehánytak. Graziano bőröndjét kint, az ajtó előtt találták meg, minden ruhát kihánytak belőle, de a laptop érintetlenül a polcon maradt J. Miután mindenki hazaért a nyaralásból és Graziano kimosta az összes cuccát, összevetettük, hogy mi hiányzik: Zita csokija a hűtőből (a szülei épp aznap mentek vissza Ausztriába), a törölközőm és a seprűnk :D

Ajánló

Eddig nem sikerült túl sok mindent megosztanom India történelméről, kultúrájáról az emberekről, vallásokról stb....Ezt szeretném egy kicsit pótolni. Azaz nem én fogok regélni, hanem nemrégiben készült egy dokumentum film sorozat Indiáról, ebből szeretnék egy kis ízelítőd adni, aztán akinek megjött az étvágya hozzá töltse le :)

Kerala

Mióta visszaértem Sikkimből Bhubaneshwarban elviselhetetlen meleg volt, 42-45 C fok. Egyik nap például délig 4x zuhanyoztam!!!

Már nagyon vártam a monszunt, szinte minden nap megkérdeztük, hogy mikor ér ide, de a dátum egyre csak csúszott. Épp egy könyvet olvastam ami a monszúnról szólt, innen jött az ötlet, hogy menjünk el délre, Kerala tartományba és nézzük meg a monszun érkezését és nem utolsó sorban hűsöljünk egy kicsit.

„A monszun kialakulását a kontinensek és az óceánok eltérő hőmérséklete okozza. A különböző hőmérsékletű szárazföld és óceán között kialakult széláramlat nyáron a tenger felől a szárazföld felé fúj és csapadékot hoz. Télen pedig a kontinens felől a tenger felé fúj, és száraz. Nyáron a kontinens levegője sokkal melegebb, mint a víz felszíne, ezért a levegő a víz felől a szárazföld felé áramlik. A nedves levegő és a kontinentális eredetű légtömegek találkozása idézi elő a bőséges csapadékot. Télen ez az áramlás fordított, ez a száraz szél.”

Az utazás igazán hosszúra sikerült, a tervezett 38 óra vonatozás helyett 40et utaztunk. Leglább éreztük a megtett majd 2000km távolságot. Azért furcsa, hogy egy országon belül ennyit lehet utazni, és még nem is a két legtávolabbi pont között utaztunk. Az utazásról csak annyit, hogy nagyon fárasztó volt, és a helyjegyeseken kívül még egy csomó emberrel kellett osztozkodni az ülő helyeken....nem igazán értem ezt a rendszert...

2010.06.11 Trivandrum

Este érkeztünk Trivandumba ahol csak egy éjszakát töltöttünk, másnap reggel újra útra keltünk Kanyakumariba.

Éjszaka felhőszakadásra ébredtünk, és csak remélni tudtam hogy nem ez vár ránk az elkövetkező 10 napban.

2010.06.12 Kanyakumari

Hamár délen voltunk, mindenképp el akartam menni India legdélibb pontjára, ahol jelképesen 3 tenger találkozik: Indiai óceán, Arab tenger és a Bengáli öböl :) A kis halászfaluból túristaközponttá avanzsált városban egy délutánt töltöttünk el, de elég is volt megnézni a helyi látványosságokat. Komppal átmentünk a közelben található 2 kis szigetre, az egyiken egy hindu templom van a másikon egy híres Tamil költő szobra. Egy kis kalandban is részünk volt, a templom meglátogatása után meglepődve tapasztaltuk, hogy eltűnt Simone papucsa. Tudni illik, ha egy hindu templomba akarsz bemenni le kell venni a cipőt ezért a bejáratnál mindig egy halom papucs és cipő fekszik szerteszét. Mivel sehol sem találtuk elkezdtük szemügyre venni az embereket a sorban, hátha meglátjuk valaki lábán.... és igen ott volt. Azért hihetetlen, hogy a csávó tök higgadtan visszaadta mintha mi sem történt volna. Az őr prédikált neki valamit, de ezt már nem értettük. Ennek köszönhetően az őrök felengedtek minket a kompra és nem kellett végig állni a hosszú sort.

Este természetesen esett az eső...

2010.06.13 - 14 Kanyakumari – Varkala

Reggel az 5.30as vonattal keltünk útra Varkala-ba, ami egy üdülőközpont az Arab tenger partján. A vonaton a mellettünk ülő fickóval szóba elegyedtünk, és kiderült, hogy Varkala-ban dolgozik egy bungalló panzióban. Elég jónak találtuk a 600Rs/ házikó árat ezért elmentünk megnézni. Nagyon megtetszett a hely :) itt töltöttünk 2 napot. A parton regneteg hotel és panzió található, el tudom képzelni mennyire zsúfolt lehet főszezonban, még jó hogy most csak pár turista lézengett arra. A szobánktól kb. 50-re volt a tenger :), az útról lépcsők vezettek le a partra. Az első nap jó időnk volt, sütött a nap. 

Itt lehetett bikiniben is fürödni ami nagy szó, csak az életmentő bácsi parancsolt ki minket a vízből Tsunamira hivatkozva (utólag kiderült, hogy tényleg Tsunami riadó volt), de sikerült másfél óra alatt rendesen leégni. Délután beborult az ég, kb. fél órát esett az eső, aztán hétágra sütött a nap. Este találtunk egy pár jó éttermet nagyon jó európai kajával :) Ennek örültünk a legjobban / egy csomót zabáltunk és egy csomó pénzt elköltöttem /

2010.06.14 Kollam

2 nap után mögöttünk hagytuk Varkalat és utunkat Kollam felé vettük. Az utazás itt is kalandosra sikeredett. Eddig csak alvó kocsival utaztunk, de most a fél órás vonatozásra nem akartunk sokat költeni, ezért csak sima jegyet vettünk. A sima másodosztályos kocsiból tényleg úgy lógtak ki az emberek, ahogy a képeken látni, tényleg nem vicc!! Mi inkább megpróbáltuk a nőknek fenntartott kocsit. Hát ez is zsúfolásig volt, alig fértünk fel, de fél órát ki lehetett bírni :). Most már tudjuk milyen a sima másodosztály.

Kollamhoz nem fűződik semmilyen pozitív élmény, több szállást is megnéztünk, de rohadt drágáért akartak kiadni 1 elég szánalmas szobát. Végül az állam által fentartott vendégházban mentünk ami a város szélén volt. A ház a britt időkből maradt fenn, tényleg nagyon szép volt, de épp felújítás alatt állt az egész.

2010.06.15 Alleppey

A tervünk az volt, hogy Kollamból elhajókázunk Alleppeybe a híres kis kanálisokon. Reggel a szálláson felvilágosítottak minket, hogy mivel nincs szezon ezért a hajó csak akkor indul el, ha legalább 10 utas akad. Lementünk a hajó állomásra bízakodva, hogy akad még 7 ember rajtunk kívül de sajnos nem :S. Persze mindenki „houseboat” túrára invitált minket ami elég drága, legalábbis nem a mi pénztárcánknak való volt. Szomorúan vettük tudomásul, hogy nem fogunk hajókázni, ellenben mehettünk buszt vadászni Alleppey-be. Egy újabb élmény!!! Na már Dél Indiában teljesen más nyelven beszélnek Észak Indiához képest. Északon az Indo-árja nyelvcsaládba tartozó nyelveket beszélik míg délen a Tamil nyelvcsaládba tartozó nyelveket. Keralalában a Malajam nyelvet besélik. Visszatérve a buszhoz, a megállóban rengeteg busz állt, legalább 2 írást használva hogy hova tart, de egyik sem volt angolul. Az információnál megkérdeztük, hogy mikor megy busz Alleppey-be mire a fickó rámutatott az épp beálló buszra, hogy ez oda megy. Gyorsan fel is szálltunk rá. Jobb volt mint amit eddig hallottam a buszokról. Esküszöm, hogy az egyesület Suzuki mikróbusza jobban ráz mint ez a busz, de nem azért mert itt az utak jobbak lettek volna :) /amikor legutóbb utaztam a Suzuki mikróbusszal egyszercsak akkorát dobott rajtunk egy gödörnél, hogy mindenki beverte a fejét a tetőbe :D/

Alleppey-ben elméletileg CouchSurfingen intéztünk szállást, viszont a házigazda nem adta meg a számát így nem tudtuk értesíteni az érkezésünkről. Közben elfogyott a pénz a kártyámról ezért hívni se tudtak. Ugyanis Indiában, ha Orissa tartományban vettem a kártyát, akkor ott vagyok a hívás fogadás ingyenes és 1Rs-ért tudok hívni. Viszont ha máshol vagyok az országban 1.5Rsért tudok telefonálni és 1Rs-ért hívást fogadni. Ez a szolgáltatónk árai. Viszont azt senki nem mondta, hogy Kerala-ban nem tudom feltölteni a kártyámat, mert ez a szám Orissa-hoz tarozik!!! Egész délután a városban szaladgáltam, hogy valahogy feltöltsem a telefonom de nem tudtam. Megint a jól bevállt szlogen jutott eszembe „IncredibleIndia”!!

Délután lementünk a tengerpartra, ott hesszeltünk egész naplementéig várva, hátha felhív minket a házigazdánk. Sajnos nem jelentkezett. Majd becsekkoltunk a legolcsóbb szálláshelyre a városban. Na ez volt a legrosszabb az összes közül, pláne hogy egész éjszaka nem tudtunk aludni, mert az ajtó felett ahol esetenként ablak szokott lenni, ott csak egy háló volt, így mindent hallani lehetett amit a recepción beszéltek.

2010.06.17 Alleppey

Reggel elmentünk reggelizni, majd kerestünk egy csónakot, hogy elmenjünk csónakázni a vizeken. Nagyon szép volt, sajnos a levegő pártatartalma nagyon magas volt és időnként esett is, hogy nehogy elfelejtsük miért is jöttünk ide :). Közben a házigazdánk is bejelentkezett, kiderült, hogy egy kicsit félre értettük egymást mert én azt írtam neki hogy 17én érkezünk, közben már 16-án ott voltunk, ő meg nem nézte meg a leveleit pár napja. De minden jó ha a vége jó, délután amikor visszaértünk átmentünk a szállásunkra. A pasas egy Ayurveda center menedzsere és szezonon kívül, amikor a szobák üresek, általában CouchSurfingen szokott vendégeket fogadni.

2010.06.18 – 19- 20 – Kochi

Reggel még egy masszírozásra befizettek a lányok, majd egy korai ebéd után Kochi-t vettük uticélba. Újra buszozás. Kochin-ban is CS-en kerestünk szállást, a srácok azt mondták, hogy várni fognak minket a buszállomáson. Nagyon viccesen alakult, mert mi voltunk az első vendégeik CS-ről és mi is végülis először kerestünk szállást ezen a weboldalon :). A lakás igazi legénylakás volt :), a közös térben és a konyhában hatalmas kupi. Mi megkaptuk Vyas szobáját /a vendéglátónk/ ő átköltözött a másik szobába. A srácok nem rég fejezték be az orvosit, most épp gyakornokok egy-egy kórházban. Este elvittek minket Fort Kochin-ba ami a régi városrész és egy félszigeten található. Söröztünk és garnélarákot vacsiztunk.

Másnap reggel nyakunkba vettük a várost, átkompoztunk a félszigetre és elindultunk felfedezni a dán, portugál és a britt időkből fennmaradt házakat. A Santa Cruz katedrális igazi portugál örökség, valamint a Szent Ferenc templom, ahol Vasco de Gamat eltemették. Később hazaszállították a testét Portugáliába. A parton kínai halászhálók sorakoztak. A zsidó negyedet is megnéztük, de pecchünkre a zsinagóga zárva volt. Ellenben a Mattancherry Palotátba be tudtunk menni, amit 1555-ben a portugálok építettek ajándékként a rádzsnak. A palota híressége a háloszobában található hindu mitikai jeleneteket ábrázoló falfestmény. Természetesen erotikus jelentetről van szó, mi más lehetne. A LonlyPlanet szavaival élve az egyik falfestmény a „ vidám Krishnát ábrázolja amint a hat kezével és két lábával elégíti ki a boldog fejőslányokat”. Azért elgondolkoztató, hogy a múltból fennmaradt sok hindu templom, szobor, falfestmény, nem is beszélve a Káma Szutráról, rengeteg erotikus jelentet tartalmaznak, míg a mostani társadalom tök konzervatív. Egyszer megkérdeztük valakitől, hogy hogy is van ez, azt mondta, hogy a muszlim vallás terjedésével váltak az emberek konzervatívakká. De nem tudom mi az igazság....

Az emberek barátságosak voltak, sőt néha túl barátságosak. Amikor már a 10ik ember kérdezi meg, hogy honnan jöttél, hova mész, hogy tetszik India, hogy tetszik Kerala, mit is csinálsz Bhubaneshwarban stb...elég nehéz barátságosnak és kedvesnek maradni.

Este megint egy újabb élménnyel gazdagodtunk, a helyi közlekedés szolgáltatásait vettük igénybe, azaz próbáltuk. Természetesen most sem értettük, a kiírást a buszon, ezért megkértünk valakit, hogy segítsen nekünk a megfelelő buszt lestoppolni. A pasas annyira megörült, hogy segíthet nekünk, hogy mindjárt nekünk is szegezte a szokásos kérdéseket, miközben legalább 10 buszra mondta hogy az nem jó nekünk. Kezdett már gyanús lenni, hogy nem jön a megfelelő busz, de kb. 10 perc után végre a mi buszunk is megjelent.

Este pedig partizni mentünk egy Clubba. Egy hotel 11ik emeletén volt a Club és kb. mint a filmekben :), nagyon dizájnos, csili-vili. A zene és a társaság is jó volt, kell ennél több?

Még több Tsampat akarok !

Végre elérkezett az idő, hogy kimozduljak Bhubaneswarból, 3 hónap itt lét után igazán ideje volt már utazni egy kicsit. Már másfél hónapja megvettük a vonatjegyeket Darjeelingbe, hetente csekkoltuk, hogy hogy áll a foglalás, majd utazás előtt 1 héttel megnyugodtunk, hogy az odafele jegyek rendben vannak. Az utazás a következőképpen nézett ki, röviden összefoglalva:

• Bhubaneswar - Kalkutta: 7 óra vonatozás, légkondis kocsiban. A 42 fokos hőség után nagyon jól esett a légkondi. A vonaton minden kapható: víz, milk-tee, keksz, csoki, normális kaja.
  
• Kalkutta - Siliguri: Mivel a vonatunk egy másik pályaudvarról indult, ezért gyorsan kerestünk egy taxit. Ez úgy nézett ki, hogy mindenki alkudozott 1-1 taxissal, majd megtárgyaltuk ki talált a legolcsóbban egyet. A sofőrünk, nem volt ’szerződött’ taxis, Kalkuttában minden hivatalos taxi sárga, mint New Yorkban, de a mienk egy sima fekete autó volt. A megfelelő utasítások után ’quick’,’fast’, igazán kitett magáért a sofőr, a TAXI 2-ben éreztem magam, de tényleg, azért száguldozásnak nem nevezném a dolgot, majdnem elütöttünk egy csomó embert és mindenhova befurakodott...ja és miközben egyenesen haladtunk, a sofőr jobbra-balra rángatta a kormányt, mint a filmekben és folyamatosan izzadt :) valószínű nagyon megerőltető lehetett, de időben megérkeztünk. Mivel itt a sorban állásnak nincs kultúrája, egy kis tolakodás és lökdösődés után sikerült kideríteni a kocsink és a helyeink számát. A 9&2/3 vágány helyett a 9B vágányon várt minket a DARJEELING MAIL! Sima alvó kocsival utaztunk, enyém volt az egyik felső ágy! A plafonra 3 ventilátor volt szerelve, viccesen nézett ki, de éjszaka kikapcsoltuk mert elég hűvös volt. Annyira izgatott voltam, hogy egész éjszaka alig aludtam valamit.
  
• Siliguri - Darjeeling: World Heritage Toy Train: késve érkeztünk, majd nagy rohanás közepette kérdezősködtünk hogy honnan indul a vonatunk. A válasz: TÖRÖLTÉK a járatot. Sajnos beigazolódott a félelmünk, megint sztrájkot hirdettek és nem közlekedett semmi.

Egy nap Siliguriban 2010.05.15, Szombat

 Lehetőségek: a Lonely Planet szerint Siliguriban nincs semmi érdekes látnivaló, ezért megpróbáltunk mindenféle alternatív megoldást kitalálni mint pl.:

1. Bérelünk egy Jeepet: sajnos a sztrájk miatt minden utat lezártak, se Darjeelingbe se Sikkimbe nem lehet eljutni
2. Nepál: sajnos Cecilianak csak single entry vízuma volt, ha elhagyjuk Indiát nem fog tudni visszajönni, szóval ez is kilőve.
3. Assam: csak én voltam lelkes ezért az opcióért, a többiek leszavazták
4. Környéken levő Nemzeti Park meglátogatása: túl sokat kellett volna utazni és sokba került volna ezért leszavaztuk
5. Végül úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a Sikkim Tour Office-hoz, megcsináltatjuk az engedélyeket Sikkimbe, keresünk vmi olcsó szállást, aztán a LP szerint van a városban 1-2 hotel úszó medencével, esetleg beengednek minket délutánra :).
   

Az engedélyeket sikerült gyorsan elintézni (felkészülve mentünk ám, még itthon csináltattunk 8fényképet és 5 útlevél fénymásolatot biztos ami biztos alapon). Nem akartunk több időt elvesztegetni, bármilyen lehetőség érdekelt minket ami Sikkimbe vagy Darjeelingbe vezet. Az irodában az ügyintéző fickó nagyon rendes volt, azt javasolta, hogy másnap reggel, vasárnap, hajnalban jöjjünk vissza mert lehet lesz 1-2 busz Sikkimbe. Aztán elindultunk felfedezni Siliguri ’nevezetességeit’:

• Találtunk egy jó kajáldát a közelben, ahol összefutottunk egy csomó túristával, akik úgyszintén kénytelenek voltat itt tölteni 1-2 napot.
• Chinees market-et is meglátogattuk, egy csomó bóvli cuccot láttunk :)
• Találtunk egy ’Vidám Parkot’, ami inkább egy majálisra hasonlított, de az "óriás kereket" kipróbáltuk!
• Hosszú-hosszú keresgélés után találtunk egy éttermet ahol sör is kapható volt. Hamár nyaralunk, had igyunk meg 1 sört közösen :D. Itt még konzervatívabbak voltak az emberek mint Bhub.-ban :S
• 23:30-kor értünk vissza a szállásra, kapu lelakatolva. Hosszas óbégatás után, valaki jött, hogy kinyissa a kaput, és a szemünkre hányta hogy késtünk. Nekünk senki se mondta, hogy mi a házirend, de igazán kitalálhattuk volna a bűvös 11órát. :D
  

Hova megyünk ma?? 2010.05.16, Vasárnap

6-kor ébresztett az órám, gyorsan felöltöztem és átrohantam a Busz állomásra. Alig láttam vmit, tök álmos voltam,de a látványtól magamhoz tértem. Több száz ember állt sorban a jegypénzárnál. Első gondolat: ’Úristen, elkéstünk! Mégis megy busz valahova!’. Nem tudom mikor kelnek az indiaiak, de szerintem ezek az emberek egész éjszaka ott álltak sorban! Az egyik csaj azt mondta, hogy mégis jön vmi busz Sikkimből, arra lehet jegyet váltani. Visszarohantam a szállásra, 2 perc alatt összedobtam a cuccaimat, felébresztettem a lányokat majd irány vissza a pályaudvarra. Nem részletezem a sorbanállást, de érdekesség képpen: külön sor van nőknek és külön férfiaknak, de meg vagyok győződve róla, hogy a nők rosszabbak mint a férfiak. Az utolsó fél órában, a jegypénztár előtt 5 percenként valamiért összebalhéztak, majdnem verekedtek. Én hősiesen kiálltam a próbát! :) A pénztárnál megkérdezték,hogy hova szeretnék jegyet venni Pelling v. Gangtokba, válasz: "hova van jegy?", "Gangtokba" - "Akkor Gangtokba szeretnék 3 jegyet!". Hurráááá!!! 4 óra sorban állás után végre volt jegyünk. 13-ra mondták az indulást. Addig visszatértünk a kajáldába az időközben megismert francia párral, majd egy amerikai pár is csatlakozott hozzánk. A busz 13 óra helyett 14:30kor indult el, de lényegtelen volt a késés, végre úton voltunk Sikkim felé....

Szóval, 120 km távolságot 5-6 óra alatt tettünk meg. Végre a Himalájában vagyok! :D...a táj nagyon szép volt, hatalmas völgyek, folyókkal, de helyenként köd lepte el a tájat. Este 8kor érkeztünk meg Gangtokba. A délutáni hőség után elég furcsa volt a 20 fok, ja és esett az eső. Több hotelt is végigjártunk, de mind telt házas volt a sztrájk miatt. Végül egy drágának mondott (800rúpia) hotelben vettünk ki egy szobát 1 éjszakára.

Sikkim India Észak-Keleti részén található, keletről Nepál, észak észak-keletről Kína/Tibet, keletről Bhután határolja. A világ harmadik legmagasabb és egyben India legmagasabb hegycsúcsa található itt, a Khangchendzonga csúcs. Sikkim egyben India legkisebb állama, összesen 540.000 lakossal rendelkezik, területe 7000 km² Megemlíteném, hogy az itteni emberek teljesen másképp néznek ki mint általában az indiaiak. Inkább nepáli- kínai keverék, kicsit vágott szemük van. Az idegenvezetőnk Gangtokban mesélte, hogy előfordult már vele, hogy India más részére utazott, ahol megkérdezték tőle, hogy honnan jön, majd amikor azt mondta h Indiából - Sikkimből, néztek nagyot, sokan nem is tudják hol van Sikkim...és hogy az India része.

Tibet Road Nr.32  2010.05.17, Hétfő

Gangtok Sikkim központja, a helyi Bhutia nyelven jelentése - város a dombon. Hivatalosan itt is a hindit használják, de a helyiek többnyire a nepáli nyelvet beszélik egymás között. A város 1676m-en fekszik, a domboldalon terül el. Éjszaka nagyon szép látvány :).

Tibet Road

Reggeli, összecuccolás, átcuccolás a másik hotelbe és máris
majdnem 12 óra volt. Kitaláltuk, hogy kedden szeretnénk megnézni a Tsomgo tavat, ami Gangtok-tól 38km.re volt. Ehhez a túrához is külön engedélyre volt szükség ezért még aznap kellett elintézni a papírmunkát. Minden külföldi turistának kérvényeznie kell az engedélyt, mert a tó légvonalban 5km-re, úton 20km távolságra van a Kínai/Tibeti határtól. Csak indiaiak léphetik át a határt, a mi engedélyünk csak a tó meglátogatására terjedt ki, tovább nem mehettünk. Minden turisztikai iroda különböző árat mondott valamint az engedélyek elintézése is egyeseknek problémát okozott, még jó hogy 3an voltunk, így három különböző helyen tudtunk érdeklődni és alkudozni. Végül találtunk egy csávót akinek volt volt már 2 turistája erre a túrára, így a ktg.-ek megoszlottak, így volt 700 Rs. :S. Már 4 óra elmúlt amikor elindultunk a Tashi kilátóhoz. Állítólag innen nagyon jól látható a Khanchendonga hegycsúcs, feltételezem ha jó az idő. Mivel ködben ült a város egész nap, ezért semmit sem láttunk, csak a környező hegyeket. Aztán elindultunk a másik kilátóhoz, Ganesh Tok-hoz ami 4km-re volt, de lassan besötétedett. Az úton találkoztunk 2 sráccal akik egy vízesésnél épp az autójukat mosták (milyen környezetbarát megoldás....) aztán felajánlották, hogy visszavisznek minket a városba ha befejezték a nagytakarítást. Így hát szerencsésen visszaértünk a városba.

Tsomgo Lake 2010.05.18, Kedd

8kor reggeliztünk egy jót, majd találkoztunk az útitársainkkal és a vezetővel. Egy német 40év körüli nő, Sylvia, akit az eggghhhhhtteee német akcentusa, asszem bajor / Jaaaghhhaaa / és a folyamatos pofázás miatt 10 perc után meg akartunk ölni valamint egy kicsit értelmi fogyatékos öccse, aki olyan csendben volt, hogy el is felejtettem hogy velünk van, na ők voltak az útitársak. A guide, egy 23 év körüli helybeli srác volt, aki a suli mellett idegenvezetősködni szokott. Megérkeztünk a jeephez, elfoglaltuk a helyeinket aztán irány a Tsomgo tó. Az út meredeken emelkedett, és elég nagy köd volt. Az egyik helyen földcsuszamlás miatt, az út le volt zárva,ezért egy másik utat kovácsoltak a hegyoldalba, elég izgi volt. Ahogy haladtunk egyre felfelé a fák eltűntek, a hegyoldal kopár és sziklás volt. És egyre hűvösebb lett. Egy pihenőnél megálltunk, ahol Tashi, a sofőrünk, valami rokonainál megvendégelt minket. Ittunk milk-tee-t és aloo-pathnat kajáltunk...ari volt. Kb. 2-3 óra utazás után megérkeztünk a tóhoz, ami egy szent hindu tó.

Persze itt is köd borított mindent, de azért időnként kitisztult. Befizettünk egy Yakk-túrára (nem tom mi a magyar neve...),ami kb. 300m sétálást jelentett, de az én állatom nem élvezte túlságosan a túrát, ezért visszafele inkább megkíméltem szerencsétlent és sétáltam mellette :D, de nagyon cukik. Ebédeltünk majd 4 fele indultunk vissza. A telómon ügyködtem vmit amikor hirtelen fékezés, tolatás, újra indulásra kaptam fel a fejem....hát akkora köd volt, hogy nem láttam ki az ablakon. Tashi, a sofőrünk nyugodtan vezetett tovább, mintha mindent látna! Tashi kb 24-25 éves tibeti srác (pontosan nem tudja, hogy mikor született, de ez nem meglepő), ha jól értettem Lhasa-ban született, de aztán átköltöztek/menekültek Indiába. Állítása szerint 3-4 éve vezet, de én nem igazán bíztam vezetési tudásában, de végül szerencsésen megérkeztünk. A hangulat az úton nagyon jó volt, mindenkinek jutott egy jó kis adrenalin bomba, énekeltünk, hülyéskedtünk és még videofelvételt is készítettünk utolsó üzenetként - arra az esetre ha meghalnánk és vki megtalálja a fényképezőgépet :D. Megérkezés után meghívtuk a fiúkat vacsira köszönetképp, hogy túléltük az utazást :)

Út Pellingbe 2010.05.19, Szerda

6kor keltünk. Épp pakolásztam amikor kopogtak az ajtón. Meglepődtem, nem gondoltam, hogy Diana ilyen hamar elkészül, kinyitottam az ajtót....hát Tashi állt előttem mosolyogva. Milyen rendes gyerek, eljött elbúcsúzni :P (természetesen van előzménye, hogy miért is de ezt itt most nem részletezem...:) )

7 után értünk a jeep állomásra, a pénztárnál közölték, hogy minden jeep megtelt, ha el akarunk jutni Pellingbe akkor bérelnünk kell egy Taxit ami 2500Rs. Megpróbáltam felhívni Tashit, de lemerült a telóm :S, de nem telt el 5 perc és összefutottunk vele az utcán. Gyorsan elmondtam neki, hogy mi történt, mire gyorsan elkezdett intézkedni. Na ez úgy nézett ki, hogy az utcán álltunk és minden taxist leszólított, hogy ki megy Pellingbe és mennyiért vinne el minket. Végül talált egy srácot aki egy kicsit olcsóbban vállalta a fuvart. Gyönyörű kilátásban volt részünk, itt a táj egy esőerdőhöz hasonlított...persze esett az eső és hatalmas felhők lepték el a hegyeket. 4 óra autózás után megérkeztünk Pellingbe. Teljes köd, a szomszéd házig sem lehetett ellátni, míg szép időben jól látható lett volna a Khanchendhonga csúcs. Reménykedtünk, hogy talán másnapra kitisztul az idő és többet fogunk látni. Az estét a hotel éttermében töltöttük.

Pelling környéke 2010.05.20, Csütörtök

Megint 6kor keltünk, gyorsan megnéztük, hogy milyen idő van kint....hát még nagyobb köd mint előző nap. Kupaktanácsot tartottunk, hogy mi legyen aztán a köv. döntés született: elmegyünk a Khecheopalri tóhoz, majd visszajövünk, bérelünk egy újabb taxit délután és elmegyünk Darjeelingbe.

Először megnéztük a Khecheopalri tavat, ami egy szent buddhista tó. A környéken minden tó szent, azaz nem lehet belemenni sőt a Tsomgo tavon korcsolyázni sem lehet! Megkérdeztem :D! Ez egy jó módja a környezetvédelemnek. Az emberek egyáltalán nem védik a környezetet, azt se tudják mi az. De ha valami szent, akkor azt nem bántják. Valószínű ez az oka annak is, hogy többnyire az emberek nem tudnak úszni. Miután megnéztük a tavat felmásztunk a hegy tetején található buddhista stupához. A gerincen a stupán kívül pár helybelit is találtunk, akik szállást kínáltak. Egy csomó franciával találkoztunk, ők 4 napot töltöttek el itt. A ház melléképületeként tákoltak össze egy ’szobát’, a deszkák között hatalmas rések voltak, de nagyon hangulatos. A gangon egy nagy asztal volt székekkel aminek a végében a ’fürdőszoba’ :). Ha legközelebb erre járok biztos megszállok itt 1-2 éjszakára (csak az idő legyen jó!!!! ) Az úton nagyon sok vízesést lehetett látni, ezek inkább időszakos vízesések a sok eső miatt, de vajon milyen lehet monszun idején??? Ezt elfelejtettem megkérdezni. Pellingből 2-3 fele indultunk el Darjeelingbe. Ahogy közeledtünk Darjeelinghez a táj megváltozott, a hegyek kisebbek lettek és egyre több helyen láttunk tea ültetvényeket. Jorethang városnál elhagytuk Sikkim területét, visszatértünk West Bengalba...:S, jól bepecsételték az útlevélbe, hogy OUT. Már besötétedett amikor elhagytuk Jorethangot. Jorethang-tól Darjeeling-ig az út megint nagyon izgi volt. Rohadt szerpentines föld út helyenként betonnal. Egy idő után vettük észre, hogy teaültetvények között haladunk. A hegyoldalról szép látvány volt a völgyben elterülő Jorethang és a messzeségben, egy hegy tetején kivilágított Darjeeling. Természetesen itt sem úsztuk meg a ködöt, de mint tapasztalt utazó, most már nem kaptam rögtön szívinfarktust, csak néha.

9 fele értünk Darjeelingbe. A sofőrünk, felajánlotta, hogy másnap hajnalban elvisz minket a Tiger Hill-re megnézni a napfelkeltét aztán egy városnézős túrára is befizethetünk. Megegyeztünk az árban, aztán gyorsan kerestünk szállást, mert hajnalban 3kor kellett indulni. Úgy gondoltam, hogy ha 10-kor már ágyban leszek, akkor tudok aludni 4 és fél órát. Hát nem így történt. 5 percenként egy-egy sms-re kaptam fel a fejem, Tashi nagy lelkesedéssel küldözgette az sms-eket. Természetesen a szokásos indiai lánc-sms-ek mint például: "24 sweet hours makes 1 sweet day, 7 sweet days make 1 sweet week, 4 sweet weeks make 1 sweet month. But some1 sweet like ’u’ makes whole life sweet" :D :D. Az elsőn még jót mosolyogtam, de a 4ik után már nem tudtam örülni neki. Aztán telefonon próbáltunk meg kommunikálni ami elég vicces, mert nem nagyon beszél angolul :D. A köv. telefon hívásnál már a tesójával beszéltem, aki tud angolul, és amikor ott tartottunk, hogy mit csinálnak a szüleim...na akkor mondtam, hogy most erre nem érek rá, hulla fáradt vagyok és 2 óra múlva kelnem kell. Végül 12kor aludtam el.

Napfelkelte Darjeelingben 2010.05.21, Péntek

Sikerült az ébresztőmet 02:30 helyett 02:00ra állítani, és ezt csak azután vettem észre miután felöltöztem. 2 óra alvás után nem éreztem magam a toppon :). A megbeszélt 3órakkor, felébresztettük a portást, hogy engedjen ki minket az ajtón. Az utca tök sötét volt, no közvilágítás és qva hideg. Kb. 10 percig várakoztunk a tök sötétben de sehol senki. Kiderült, hogy a sofőrünk úgy gondolta, hogy szar idő lesz, aztán lefújta a napfelkeltét de Diana elfelejtett erről értesíteni minket. De Ceciliaval kitartottunk, nyakunkba vettük a várost, hogy keressünk egy taxit....így kezdődött a darjeelingi városnézés :), út közben a kis vasútállomást is megtaláltuk :). Végül találtunk egy hapsit aki vállalta, hogy elvisz minket a Tiger Hillre, ami 15km-re van Darjeelingtől.
Kb. 4 órakkor értünk oda, a napfelkelte elejét egy kicsit lekéstük, de nagyon szép látvány volt. Végre sikerült a messzeségben és köd homályában megcsodálni a Khangchendzonga csúcsot. Kb. 1 órát töltöttünk el itt, majd miután mindenki szarrá fagyott és minden pozícióból és exponálási módból lefényképezett mindent visszaindultunk a városba. Visszafele akkora dugó kerekedett, hogy inkább kiszálltunk és legyalogoltunk az útba eső buddhista templomhoz, majd nagy nehezen visszaértünk a városba. Megbeszéltük, hogy 10.30ra visszajön a taxis, és elmegyünk egy gyors városnézős túrára, addig is pihenünk egyet. 10-kor, mielőtt elindultunk volna, a recepciós közölte, hogy lehet jobb lenne ha még ma, azonnal elhagynánk a várost, mert újra zavargások vannak és egy politikust megöltek. Na ennek mindenki nagyon örült :S, fasza, hogy itt tölthettünk egy éjszakát! Megint kupaktanács, hogy mi legyen. Több rendőrt is megkérdeztünk, akik azt tanácsolták, hogy hagyjuk el Darjeelinget minél előbb, ugyanis hamarosan lezárják az utakat, ami jelen esetben azt jelentette volna, hogy a szombati vonatunkat nem értük volna el. Szomorúan úgy döntöttünk, hogy akkor újra útra kelünk és vissza megyünk az imádott Siliguriba, hogy ott tölthessünk még egy napot! Megint kerestünk egy jeep-et, és a sofőrrel megígértettük, hogy út közben megállunk minden helyi látványosságnál :).

Út közben tea ültetvények között haladtunk el, kb. fél óránként megállítattuk az autót, hogy készítsünk egy pár képet. Sajnos itt is ködös volt az idő, a képek nem lettek tökéletesek, de az élmény hatalmas volt :). Egy kis faluban megálltunk egy boltnál, ahol különböző teákat árultak, így hát képeslap helyett teát vettem szuvenírnek :) Este megérkeztünk Siliguriba, kerestünk egy hotelt, 10kor kidőltem a fáradságtól.

Relax Siliguriban, 2010.05.22, Szombat

11kor ébredtem fel, rendeltünk vmi reggelit, de a tejnek inkább víz íze volt, mint tej. 12kor kicsekkoltunk, majd áttettük a székhelyünket a közeli kajáldába. Ott ücsörögtünk egész délután, majd 7kor összeszedtük a sátorfánkat, és irány az állomás. Az állomáson kiderült, hogy Diana elhagyta a pénztárcáját a hitelkártyájával együtt. Hosszas telefonálgatás után sikerült letiltatnia de a kajáldában sajnos nem találták meg a pénztárcát, legalábbis azt mondták. Majd megkérdeztük a helyeink számát, és kiderült, hogy sajnos nincs rendes jegyünk azaz egy-egy alvó helye mindenkinek, hanem megosztott jegyünk van, azaz egy alvó helyen 2 osztozkodnak. Cecilia és Diana egy ’ágyon’ osztozkodnak, az enyém valahol arréb volt. Az én helyemen elméletileg egy nővel kellett volna osztozkodjak, de mivel ő a családjával utazott ezért cserélt vkivel aminek a végeredménye az lett, hogy egy nem túl jól kinéző bengáli fickóval kellett volna együtt töltenem az éjszakát :). Jellemző, hogy itt mindenki családostul utazik, és egy átlag család létszáma nem kevesebb mint 5 fő. A család alatt értem anya, apa, gyerekek, nagymama, nagynéni, nagybácsi, unokatesó és a barát családja. Nagyon kevés ember utazik egyedül. Na de a mi problémánk is megoldódott, mert a szomszédos család családfőjének volt egy normális jegye egy másik kocsiba, amit felajánlott nekünk. Ő a kislányával osztott meg egy ágyat. Így hát Diana elfoglalta azt az ágyat, én meg Ceciliaval feleztem egy ágyat, ami kivitelezhetetlen!!!nem igazán lehetett aludni, de a szomszéd család 4kor leszállt és én átcuccoltam az ő helyükre, így tudtam 7ig aludni.

Kalkutta 2010.05.23, Vasárnap

Reggel 7kor megérkeztünk Kalkuttába. Átmentünk a másik állomásra, leraktuk a csomagmegőrzőbe a cuccainkat, majd irány a város! Hosszas tanakodás után, hogy mit is csináljunk, úgy döntöttünk hogy megnézzük a Victoria Memorialt, a körülötte levő parkot.

Amíg a Victoria Memorialhoz értünk, nagyon meleg lett, hatalmas páratartalommal. Visszasírtuk Sikkimet és a hegyeket. Bakancs, póló, farmer nem volt a legjobb választás, majd meg haltam. A Victoria Memorial, egy hatalmas fehér márvány épület, amit Viktória királynő 1901 jubileum tiszteletére építettek, de 20 évvel később fejezték be. A Lonely Planet megfogalmazása szerint "ha egy indiai hercegnő tiszteletére építették volna biztos a világ egyik leghíresebb épültetei közé tartozna" :). Gyorsan úgy döntöttünk, hogy inkább shopingolással ütjük el a fennmaradó időt, szigorúan olyan helyen ahol van légkondi!!! Beszabadultunk egy optikai boltba és ott töltöttük el az egész délutánt. Mivel a biztosításunk fizeti az optikai dolgokat (szemüveg, kontakt lencse) mindenki hosszas keresgélés után megtalálta a számára tökéletes keretet. A doktornéni megvizsgálta a szememet aztán kaptam egy +0,5, +0,5 ös lencsét. Sikerült a max. értékhatáron belül még egy napszemcsit is beszerezni :). Aztán megünnepeltük a zsákmányt egy nagyon jóóó étteremben, aztán irány az állomás. Irány Bhubaneswar. Fájó szívvel szálltam fel a vonatra, nem akartam visszajönni :S

Relaaaax.........

Már rég írtam, de csak mert lusta voltam és mással voltam elfoglalva, mint például a blog szerkesztgetésével, pályázat írással, információ gyűjtéssel, internet szereléssel és olvasással.

Május 24-én volt a Föld Világnapja, amit természetesen mi is megünnepeltünk. 22-én egy végeláthatatlan konferencián kellett részt vennünk, ami 10kor kezdődött és 14 óráig csak a köszöntéseket és az üdvözléseket hallgattuk. Hozzáteszem, hogy Ceciliaval és Dianaval nem aludtunk semmit mert éjszaka a tengerparton voltunk fürödni :D. A rendezvény második napján a közelben levő nyomornegyedbe mentünk el szemetet gyűjteni. Az ottani önkéntesek leléptek, mert nem kaptak pénzt azért, hogy szemetet szedjenek...de mi hősiesen nekiálltunk míg az ottlakók szépen nézték, hogy mit csinálunk. Nagyon szervezetlen volt. Azt nem mondanám, hogy teljesen megtisztítottuk az utcát a szeméttől, de igyekeztünk :)

Május 1-ét pedig Puriban, megint a tengerparton, ünnepeltük. A dizsiben megismert srácok "teambuilding"-et szerveztek a hétvégére a mi társaságunkban, természetesen a munkahelyük költségére. Hogy hogy intézték el? Nem tudom, de nem is érdekel. A lényeg, hogy a város egyik legdrágább Hotelében foglaltak szobát. Igaz 4en voltunk egy szobában, lányok, de simán elfértünk, összetoltuk a két rohadt nagy ágyat :) Nagyon jó volt két és fél hónap után végre normális ágyban aludni! Szombat, vasárnap meg a hotel medencéjében áztattuk magunkat és relaxáltunk :)./ Annyira stresszes itt az élet :D / A tenger 50m-re volt, de nagyon erős hullámok voltak, térdig mentem be de így is tiszta homok lettem, feladtam. Viszont a part tele volt kics rákokkal :), nagyon cukik voltak, ahogy fel-le rohangáltak.

Május 5-én este nagy-nagy vihar volt. Szakadt az eső, a hőmérséklet legalább 10 fokot esett, folyamatosan villámlot és dörgöt. A monszun előszele. Azt írták, hogy az ilyen korai esőzések azt jelzik, hogy előbb érkezik a monszun. Általában június 1-én szokott Keralaban megérkezni, aztán lassan vonul északra. Most épp egy monszunról szóló könyvet olvasok és annyira meghozta a kedvemet ehhez az évszakhoz, hogy június elején elmegyünk Keralába :). Majd jól szarrá ázunk, de az is kell.

2067 - Baba - Water Park

Happy New Year - 2067

Egy hete április 14-én nagy ünnep volt Indiában. Itt Maha Visuba Sankranti a neve, de Punjab-ban például Baisakhi-nak hívják. A hindu naptár szerint ez az itteni Szilveszter. Pontosan Bikram Samwat a naptár neve, ez 56 évvel tart előrébb mint a keresztény naptár. Most 2067-be léptünk át. Nepálban és Bangladesben ez a hivatalos naptár, de Indiában nem. Mi sem akartunk kimaradni a jóból, ezért Manu egy kis kiruccanást szervezett egy közeli faluba. A falu lakosai a hagyomány szerint ilyenkor tűzön járást gyakorolnak.
Számomra nagy meglepetés volt ilyet is látni Indiában, azt hittem csak Afrikában van ilyen. A jelentkezők már egy hete nem ettek semmit, csak vizet ittak. Meg is látszott rajtuk, elég elcsigázottak voltak. Meglepően majdnem az összes fiatal fiú volt, de akadt azért néhány lány is. Miközben a ceremóniamester imát mondott, a kiválasztott ember transzba esett (nem tudom mi alapján történt a kiválasztás :S ), énekelt és az eget bámulta, majd nem sokkal később összeesett. Elég ijesztő volt. De szerencsére ezt nem csinálták meg mindenkivel, csak 1-2 emberrel a sokból, és azokat őket is gyorsan ápolásba vették a többiek. Ajánlom nézzétek meg a kis videót róla.

Ezek után az emberek elvonultak a folyóhoz. Az ottani események végére értünk csak oda. Énekelve vonultak vissza a helyszínre, ahol a többi ember már előkészítette a parázscsíkokat, amin végig kellett fussanak az emberek. A helyszínt elkerítették, mi is csak a kerítés mögül követtük az eseményeket. A helyiek nagyon kíváncsiak voltak, egy csomó fényképet is készítettem róluk, úgy látszik nagyon szeretik ha fényképezik őket pláne ha utána meg is mutatom nekik a képet, hát akkor nagy a boldogság :) És megérkezett a vállalkozó szelleműek kis csoportja! Nagy csinnadratta közepette bevonultak a helyszínre, a ceremóniamester körbevezette őket, aztán usgyéééé!!! és szaladtak is a szépen megvetett parázscsíkokon. Azt hiszem a nagy kábulat után, a parázs hatására egy kicsit magukhoz tértek az emberek, a végén már elég éberen ugrándoztak, sőt akadt olyan is, aki újra bevállalta a futást.

Yoga with Baba!

A múlt héten minden reggel 7.30-tól 8.30ig jóga óránk volt. Összesen csak 3an tartottunk ki, a résztvevők száma napról napra csökkent. Elég alapvető gyakorlatokat tanultunk, elsősorban légző gyarkorlatokat, majd miután a létszám lecsökkent gyomorproblémák miatt, a baba megmutatott egy pár gyakorlatot amit gyomorproblémákra ideális. Én éppen nem voltam a helyzet magaslatán, ugyanis azelőtt nap jól bevacsiztam valami tükörtojásos rotit, az egész napot otthon töltöttem, de végig csináltam a gyakorlatokat. Lehet ezért is, de másnap már jobban voltam. A baba javaslatai jógához: legjobb napfelkeltekor kezdeni, ezt mi 7.30ra tettük (a nap vmikor 6kor kel), pisi-kaki elintézése, és max 1 pohár vízet szabad inni jóga előtt. Az új jóga matracomat használtam, ami nagyon jó :), jó vásár volt! (csak azt nem tudom, hogy fogom hazavinni...hmm!!!)
A baba megígérte, hogy utolsó alkalommal tart egy kis bemutatót. A gyakorlatok nem voltak megerőltetőek, simán végig csináltuk. Viszont ami az után jött, na az volt a meglepetés.
1.gyakorlat: 3-4 pohár vizet fel kellett forraljunk neki. Ezt a gyakorlatot havonta kell elvégezni gyomortisztítás gyanánt. Ez úgy néz ki, hogy meg kell inni a 3-4 pohár vizet, majd visszaöklendezni az egészet. Megrémülve néztünk egymásra, hogy „mi van??”, abban reménykedtem, hogy ezt nekünk nem kell végigcsinálni. Szerencsére, csak bemutató volt, de a baba javasolta, hogy végezzük el legalább 1x havonta.
2.gyakorlat: egy kis locsoló kinézetű edénybe vizet kell tölteni, majd az egyik orrjukba beönteni és a másikon kell kifolyjon a víz. Ezt élőben nem volt szerencsénk végig nézni, elég volt hallgatni.
3.gyakorlat: a baba egy „katétert” dugott az orrába majd a száján húzta ki, miközben ezt huzogatta, elmondta mire is jó ez: kitisztítja az orrüreget. Megdöbbenten néztük, én próbáltam értelmes fejet vágni, de nem tudom mit olvashatott le az arcunkról.

Water Parc experiences!

A vasárnapi program, strand, csúzda szigorúan ruhában! Manuék beszereztek egy kis Suzuki mikróbuszt, amibe 7en férnek el, na ezzel mentünk a élményparkba. A strand nem nagy, összesen 3 medencéjük van, egy csúzdás, 1 hullámmedence és egy kicsi térdig érő vízzel. A strand hátsó részén kerestünk egy árnyékos helyet, lecuccoltunk és mindenki elkezdte vadul bekenni magát napkrémmel, aztán IRÁNY A CSÚZDA!!!
Egyszerűen imádtuk!
A strand supervigyora még az elején megkért minket, hogy ne fürdjünk bikinibe, mert az indiaiaknak ez nem szokványos, de megnyugtattuk, hogy felkészültünk rá és mindenkinél van rövid nadrág meg vmi rövidujjú. Később egy pár fiú merészkedett a területünkre, Chris tel. számát szerették volna megtudni. Nem telt el 2 perc, a supervigyor máris ott volt, és elhajtotta őket :), ő volt a személyes testőrünk! :D

Szülinap - Disco - Jóga

Szombaton ünnepeltük Diana 30ik szülinapját. Az irodában nagy főzőtanfolyamot szerveztek Manuék. Megmutatták, hogy hogyan kell csirke masala-t készíteni :). Chris szorgalmasan jegyzetelt, Diana fényképet készített a munkamenetről, mi meg figyeltük az eseményeket. Nem esküszöm meg, hogy elsőre meg tudnám csinálni, de talán egy kis segítséggel. Azért meglepődtem, hogy mennyi fűszer szükséges, szinte csak fűszerek tömkelegéből áll plusz csirke :)

Sikerült az alkoholt árusítö boltban Bacardit beszerezni, úgy hogy estére egy kis Mojito koktélt készítettünk. A koktél elég jól sikerült és mivel az alkohol fogyasztás az utóbbi időben a 0-hoz közelít, ezért a 2 kis pohár Mojito is megártott :). Hogy nehogy lemaradjunk a szombat esti dizsiről, 9-kor gyorsan összeszedtük magunkat és átsétáltunk a szomszédos Dizsibe. A bejáratnál egy csomó férfi állt, amikor megláttak minket, azt mondták, hogy csak 5 perc múlva mehetünk be, ezért gondoltuk, hogy leülünk a szomszédos kis kajáldába enni valamit. A fickók azt hitték, hogy el akarunk menni, ezért gyorsan szóltak, hogy ne menjünk messzire, mindjárt bemehetünk. Kaját nem kaptunk ezért vissza is mentünk a disco-ba. A terembe belépve csak ámultam és bámultam. Egy hatalmas pult, bőr kanapék, kemény house zene és lézer :). Nagy örömömre vizipipát is lehetett kapni, ezt gyorsan megrendeltem, Grazziano meg mindenkinek rendelt 1-1 whisky-t. A pultosok külön kis bemutatót tartotak, a bárpultot végiglocsolták alkohollal majd meggyújtották, aztán égő szeszes üvegeket dobáltak :). Kiderült, hogy a DJ Kalkuttából érkezett erre az estére, és a belépő 500 rúpia volt, de tőlünk nem kértek lóvét. Jó hangulatban telt az este, mi táncoltunk és baromkodtunk a tánctéren a többiek meg néztek minket, de a végére belerázódtak ők is :). A DJ csaj gyorsan levágta, hogy hogyan is tud szórakozatni minket, nyomatta is az európában menő számokat, ja és volt Nirvana és Queen is, igaz remix :D, de mi jót tomboltunk rá! Sosem gondoltam, hogy ilyen zene lesz a dizsiben :) Elég meglepő volt ezt látni. Legfőképpen értem a lányokra, mert egy csomó „szabály”-t be kell tartaniuk. A discoba a lányokank csak párral lehet bemenni, természetesen lehet az csak egy barát, de egyedül nem engedik be. És a ruházat! Míg a hétköznapokban hagyományos indiai viseletet hordanak igaz mostanában elég sokan hordanak farmert meg pólót, de a dizsiben mindent lehetett.. Az egyik csajszi kis 'estélyiben' nyomult, ami azért elég messze áll az indiai viselettől. A lányoknak nem illik inniuk és dohányozniuk, de úgy tűnik ez nem vonatkozik a disco területére. Teljesen másképp viselkedtek az emberek mint a hétköznapokban. Nappal mindenki a hagyományok és a szabályok szerint él és viselkedik, de ha elmegy a discoba akkor ott olyan mint mi....:)

Megismerkedtünk egy helyi sráccal aki 5 évig élt Münchenben, nagyon megörült nekünk, fizetett egy kör tequilát, majd a party végeztével ragaszkodott a számlánk kifizetéséhez (annyira nem bántuk a dolgot, ugyanis a whiskyért dupla annyit számoltak mint az itallapon volt mert állítólag dupla whisky-t kaptunk jéggel :) ami egy kicst sokba k erült ). Nagy örömében elkérte a számunkat és meghívott minket vasárnap ebédre a szüleihez. Kiderült róla, hogy 30 éves, és házasodni jött vissza Indiába. A család most feleséget keres neki és a júliusi esküvőre is meghívott minket :), igaz még nem tudja, hogy ki lesz a menyasszony, de jó buli lesz azt mondta. Remélem talál addig menyasszonyt mert szeretnék elmenni egy esküvőre :P.

Azt még nem említettem, hogy Manu vasárnap reggelre beszervezte a Jóga mestert egy bemutóra. És mi lehetne a Jógára a legalkalmasabb időpont mint a reggel 7 óra :). Totál kómásan vánszorogtunk ki, kerítettek egy szőnyeget a földre majd megérkezett a 'mester' is. Elég sokat mesélt a Jógáról és egy pár alapvető gyakorlatot csináltunk, legfőképp légző gyakorlatokat. Hozzátenném, hogy a szőnyeg valószínű nem volt kimosva az elmúlt 5 évben és amikor ez a szag keveredett az általunk összegyűjtött rothadó szeméttel, nagyon elgondolkodtam, hogy rohanjak-e a vécére vagy egy kicsit elcsaljam a légző gyakorlatokat. A jóga végeztével megállapodtunk, hogy az elkövetkező 7 napban a jóga mester minden nap tart nekünk órát, ahol elsajátíthatjuk a gyakorlatokat aztán majd meglátjuk, hogy hogyan tovább. Ezen a héten a következő szabályokat kell betartsuk: no alkohol, no cigi, egészséges kaja!

Vasárnap 12-re elkészültünk, majd az indiai 12 szerinti 12.45kor Sap (az discoban megismert srác) meg is jelent, és kiderült, hogy mégse a családdal ebédelünk mert összebalhézott velük, hanem a haverokkal ütjük el az időt. A srác az egyik menő IT cégnél projekt menedzser, ha jól értettem az apukája politikus, a haverjának vmi vállalkozása van. Szóval nem egy csóró társaság. Elmentünk a Mayfair Lagoon Hotel Pub-jaba, és ott töltöttük a délutánt. A hotel Bhubaneswar egyik legdrágább hotelje, elég puccos, nem hétköznapi ember pénztárcájának való, legfőképpen nem önkénteseknek. Egy kicsit bizarr helyzet volt, hogy ilyen helyre jövünk és ők fizetnek mindent, de azt hiszem nekik ez presztízs kérdés volt, hogy fehér emberekkel vannak körülvéve. Délután átmentünk egy másik Hotelbe ahol 'medence' party-t rendeztek. Rajtunk kívük, kb. ugyanazok az emberek voltak ott akiket a discoban is láttunk. Nem maradtunk sokáig, sőt szerintem még el sem kezdődött a party, de 8 körül le is léptünk az egyik Plázába. Útközben hazafele megálltunk vacsizni. Elvitelre rendeltem tükörtojásos „kenyeret” (olyasmi mint a palacsinta), de otthon nem tudtam ellenálni neki :S, nem kellett volna megenni,mert másnap a gyomrom nagon megviselte. Grazziano vmi pizzát kajált, ő sem érzetem túl jól magát. A hétfőt itthon töltöttük kettesben :), de azért nem éreztük túl jól magunkat :P. Ja és hétfő reggel is volt jóga! Nem esett túl jól, de kitartottam!

És ma beszereztem egy Jóga matracot!!

Vonatjegyek

Tegnap este moziztunk! Na nem mentünk el a moziba, de kölcsön kértük az irodából a projektort és megnéztük otthon a Slumdog Millionaire-t. A jövő héten egy BBC sorozatot fogunk nézni Indiáról, jó programnak ígérkezik.
A héten 2 szülinapot is ünnepeltünk, szerdán volt Laura szülinapja most töltötte a 19et, ma meg Diana-é. Délután főző tanfolyam lesz az irodában, utána felköszöntjük Dianat. Az esti terv: Mojito készítés + süti zabálás és hátha Dia 30ik szülinapja alkalmából eljutunk a helyi Dizsibe is :)
A héten sikerült egy újabb mission impossible-t teljesíteni: megvettük a vonatjegyeket Darjeelingbe!! Először jó ötletnek tűnt a helyi vasúti irodában megvásárolni, de aztán feladtuk, soha többett, marad az internet.
Másfél órát vártunk, majd a rendszer annyira lassú volt, hogy bezárták előttünk az ablakot, de amiért mentünk azt ott úgyse lehetett elintézni. A lényeg az volt, hogy túrista jegyet vegyünk az egyik vonatra, de másfél óra után közölték, hogy ők nem tudnak ilyet adni, csak az állomáson a supervisor....:S, mérgesen hazajöttünk. A következő nekifutásra neten szerettem volna megvenni, de a web kártyámmal vmi probléma volt, ezért felhívtam a CIB-et. Persze nem tudták azonnal megoltani a problémát, válasz: hívjam vissza őket később! Naná, hogy nem tudtam visszahívni őket, mert nem volt elég pénz a telómon :S. Haramdik nekifutásra Diana Hitelkártyáját használva végre sikerült megvenni a jegyeket, de a turista osztályos dolgot még nem tudtuk elintézni, azt még nem tudom hogy működik, de remélem minél előbb meglesz az is, és akkor már csak arra kell várni, hogy a várakozó listáról előre lépjünk és tényleg legyen helyünk a vonaton.

Happy Easter!

A múlt héten sem történt túl sok minden, ugyanis csütörtök-péntek ünnep volt, szombaton meg dolgozgattunk. Pénteken reggel bementem az irodába egy kicsit dolgozni és internetezni majd ebédre jöttem vissza a lakásba. Elég nagy felfordulás volt, az új lakótársak nekiálltak kitakarítani ezért besegítettem nekik. Majdnem vért izzadva pucoltuk ki a konyhát, akkorra hőség volt, hogy szerintem többett izzadtam mint Ritáék infraszaunájában. A konyhával kapcsolatban az volt a kitűzött cél, hogy kiírtsuk a hangyákat....szerintem mindent megtettünk ezért, használtunk rovarirtót és a hasznos célra fordítandó alkoholom egy részét is bevetettük több-kevesebb sikerrel, mert azért még néha fel-fel bukkan egy-egy hangya :). Egy csótánnyal is meggyűlt a bajunk, először Diana állt neki eltávolítani, de a csótány túl gyors volt, majd én is tettem egy próbát, de a kis mocsok megtámadott így hát az egy szem fiúra maradt a hősies feladat amit több próbálkozás után sikerült teljesíteni. Remélem nem lesz túl sok belőlük, ezek hatalmasak!

A húsvétot itt nem nagyon ünneplik, aki keresztény az elmegy vasárnp a templomba aztán ennyi és a hétfő nem szabad, szóval hétfőn is dolgoztunk. Festettem tojást hagymahéjjal ami inkább sárga lett mint barna, de hát sárga tojás is van :).

Az elmúlt egy hétben egy kis nyaralás megszervezésével foglalatoskodtam, sikerült útitársat találni, Diana és Cecilia csatlakozik hozzám, elmegyünk Darjeelingbe és Sikkimbe. Már nagyon várom! Hegyek, 20-25 fok, kirándulás és a Himalája!!!

Azt hozzá tenném, hogy nem egyeszerű az indiai vasúti közlekedés, már 2x nekiálltam végigolvasni, hogy hogyan is működik a jegyvásárlás, de még mindig nem tiszta. Elég bonyolult, de ha képben leszek vele, majd megosztom veletek is ezt az élményt :P. Azt hiszem végül a vasútállomáson fogjuk megvenni a vonatjegyeket, majd ők elintézik a dolgokat nekünk :).

Vasárnap volt az első konfliktus köztünk, megfőztem Chris káposztáját!! Nem ecsetelem a részleteket, természetesen félreértés volt az egész, de hát mégis. A jelenlegi felállás szerint csatlakoztam a többi önkéntes kis csoportosulásához, azaz havonta befizetek 1000-1500 rúpiát a közös kasszába és ebből veszünk kaját és egyéb közös dolgokat. Így egyszerűbb, nem maradsz ki a társasági életből és midig valaki főz, így hát több -féle nemzet ételét kóstolhatod meg másrészt meg egy személyre főzni elég nehéz, a konyhánk is kicsi nem is beszélve a hűtőről.

Lakótársak

Az elmúlt egy hétben nem történt semmi különösebb azon kívül, hogy két napig próbáltam szoftvert frissíteni a telómonon és letölteni az India térképet :), de végül sikerült ezt a mission impossible-t is teljesíteni.
Tegnap este megérkezett a többi önkéntes is, így már 9-en lakunk a kis lakásunkban. Tegnap együtt vacsiztunk  ma meg közös tréningen vettünk részt. És szerencsére most már nem én vagyok a legöregebb, hanem az olasz fiú, ő majdnem 30 éves.
A csapat felállása jelenleg így néz ki: 2 osztrák, 2 francia, 1 olasz, 1 angol, 1 észt és én. Ők a többi projekten fognak dolgozni, remélem jó kis társaság lesz :). De a részleteket majd később írom meg.

Hero Honda

Chris-el és Zitával úgy döntöttünk, hogy szombaton is dolgozunk, aztán majd egyben kivesszük a szabadnapokat, így legalább több  lesz, úgyse tudunk túl sok mindent csinálni itt egy 2napos hétvégén, legalább van internet az irodában és tudunk dolgozni. A vasárnap volt a szabadnapunk. Az egyik fiú az irodából Bapi felajánlotta, hogy elvisz minket motorral templomba. Mivel max. 3an férnek el a motoron, átadtam a lehetőséget a lányoknak, én meg inkább elmentem reggel úszni. Amikor indultam volna hazafele Bapi várt az ajtóban, és felajánlotta, hogy elhoz motorral. :). Nem igazán tudom, hogy honnan tudta, hogy ott vagyok, nem értettem amit mondott, de legalább nem kellett taxizzak. A motorozás nagyon jóó volt, csak attól fostam, hogy mikor fogok leesni. De nem volt probléma. A csajok elaludtak, nem mentek templomba, de délután a Bapi visszajött egy haverjával akit Hapinak hívnak :), így volt hely mindenkinek. Meglátogattuk a templomot, Indira Gandi Parkot, a piacot, majd az Iskal Temple-t, ahol nagy Hare Khrisna party volt :D, totál olyan volt mint othon :P, még kaját is osztogattak :P. Hazafele akadt társaságunk, pár srác követett minket. Nem szerettük volna, ha tudják hol lakunk (hátha köv. nap ők fognak dörömbölni az ajtón..) így hát mentünk egy pár kört a környéken végül az első lakhelyünknél kötöttünk ki, meglátogattuk az ottani barátokat. A srácok nem igazán tágítottak, kb. 2 órát vártak a kapunál, de hál'istennek 10kor leléptek és haza tudtunk menni. Ilyen izgalmak is vannak :D.
Még a múlt héten, egyik nap, épp ebédet készítettem, amikor az egyik indiai leányzó (1 a sok közül, épp 6an tartózkodtak a lakásban) futott a mosogatóhoz, köpködött, vizet ivott....nem tudtam mi baja lehet, gondoltam ez is egy indiai szokás (a köpködés és böfögés teljesen normális dolog, de inkább férfiak művelik). A hűtőhöz léptem, Szmruti kérdezte, hogy mi van abban a kis üvegben??? Nagy szemeket meresztettem, az volt az én Pálinkám (úgy gondoltam, hogy a hűtőben jó helye lesz, de a belső polcra tettem, nehogy vki beleigyon mert azt hiszi h víz). Mondtam h alkohol....miért??? Mindenki elkezdett röhögni, kivéve a kiscsajt aki a csaphoz rohant, ugyanis szegény azt hitte, hogy víz és jól meghúzta (az indiaiak nem úgy isszák a vizet mint mi, hanem mint a Coca Cola Light reklámban a félmeztelen csávó, azaz 5 cm magasról tölti a szájába), kb. 1 deci le is csúszott :D . Szegény elkezdett sírni, mondtam neki, hogy nem lesz semmi baja, de nem vígasztalódott meg, a többiek istápolták. Össze-vissza telefonáltak, hogy most mi van....Azt hiszem ez egy elég negatív benyomást kelthetett az európaiakról, de mostmár nem tudok mit csinálni. Szrutinak utána elmagyaráztam, hogy ez gyógyszer a gyomromnak, azért van nálam :P.

Képzés 03.11 - 03.17

És újra itt!!!

Múlt héten érkezett Matheiu hogy megtartsa az érkezés utáni tréninget, igaz kicsit megkésve, mert már egy hónapja itt vagyunk, de sebaj. Már nagyon vártuk az érkezését, mert elég sok programunk volt betervezve. Pénteken (márc. 12) este volt egy welcome vacsi, elmentünk a Bhubaneshwar Club-ba. Előre szóltak, hogy milyen ruhát vegyünk fel, mert nem lehet ám strandpapucsba vagy térdig érő ruhában bemenni. Így hát mindenki igyekezett minél megfelelőbb ruhát felvenni a 35 fokban :). A kaja jó volt, és végre lehetett sört vagy rövidet inni, ugyanis othon nem nagyon lehet, társaság meg ugye nem igazán van. Szóval mi söröztünk a férfiak meg whisky-t ittak, ennek hatására Manu egy deci whisky után csak vigyorogni tudott, de jót nevettünk rajta. Mathieu kezdett belendülni, így rendelte a következő kört, ami vodka volt. Fogalmam sincs hogy milyen típusú, de kólával iható volt. Sajnos 11kor kiraktak minket azzal az ürüggyel, hogy zárnak. Persze, nem akartunk haza menni, így hát mint alternatíva vissza mentünk a Hotelbe, ahol Matheiu lakott. Manunak nem nagyon tetszett a dolog, ő inkább úgy döntött, hogy haza VEZET (itt nincs olyan szabály, hogy ha ittál alkoholt, akkor nem vezethetsz!!!), mi meg meggyőztük, hogy maradunk, majd taxival hazamegyünk. Sajna az étterem és a bár is már zárva volt (23-kor!!), így hát a szobában folytattuk a mulatozást. A recepciósok néztek is, hogy egy pasi 3 nővel...és szóltunk hogy a minibárt fogjuk kifosztani :P. Jött is a pincér, persze mentegetőzött, hogy ilyenkor már nem tud nekünk sört hozni, de egy pár kedves szó után és 100 rúpiáért sikerült neki kinyittatnia lent a bárt és hozta is a sört. 3Kor végre sikerült elindulni haza, de persze riksa, vagy taxi sehol, ezért a recepcióst kértük meg, hogy intézzen már vmi taxit nekünk. Hát sikerült is neki 500 rúpiáért :), mi csak lestünk, hogy mi van?? végül 400-ban megeggyeztünk, csak az volt a probléma, hogy nem volt nálunk ennyi pénz. Nagy nehezen elintéztük, hogy írják a szoba számlájára, majd mi másnap elintézzük Manuékkal.

Konark – Puri

Másnap reggel elég kómásan indultunk a betervezett Konark – Puri útra. Konark kb. másfél óra autóval, nagyon szép út vezet addig, és szerencsére nem volt forgalom. Meglátogattuk a Nap Templomot, gyönyörű :). A 13ik században építették, a falakat a káma szútra elemei borítják plusz mindenféle istenség jelképe. Sajnos nem lehet bemenni, a bejárat kőtörmelékekkel van elzárva, de így is nagyon jól néz ki. Délután 4re értünk Puriba, nagy nehezen megtaláltuk a Hotelt is, ami a parttól 200 méterre volt. Gyorsan lecuccoltunk, aztán rohantunk a partra FÜRÜDNI.!! Mindenkinek ajánlom, próbálja ki egyszer milyen ruhában fürödni, mi egy csomót röhögtünk :). Egy kisebb baleset is történt, sikerült jól belelépnem egy kagylóba, kénytelen voltam kintről szemlélni a többieket. Mindjárt akadt is egy segítőkész srác, aki felajánlotta, hogy segít nekem. Nem értettem, hogy mit akar, aztán addig erősködött, hogy majd ŐŐŐ, nagy meglepetésemre elkezde szívni a vérző sebemet!!! Nagy tiltakozással arrébb löktem, hogy köszi nem kell. De nem tágított, fél órán keresztül boldogított, persze a telefonszámomat el akarta kérni még jó hogy nem tudom (le van írva valahova). Szegény kétségbeesve kért, hogy akkor tanuljam meg én az ő telefonszámát :).

Chilika

Vasárnap reggel folytattuk az utunkat a Chilika tavakhoz. Az ottani partner egyesület munkatársai is csatlakoztak hozzánk. Most egy másik törzset látogattunk meg, ők az óceán és a tó között húzódó 200 méteres kis földnyúlványon laknak. Nagyon jól néz ki, ahogy a falu közepén állva jobbra a tengert látod, balra pedig a tavat. A törzs kb. 10 éve érkezett ide, halászatból élnek. Elég rossz helyen van a falu, semmi sem védi őket az esetleges tszunami-tól. A tó 2 ponton érintkezik az óceánnal, dagálykor a tengerből beáramlik a sós víz, majd apálykor vissza folyik. Mivel a tó vize félig sós félig édes, ezért tudnak rák, hal, garnélarák tenyésztéssel foglalkozni. Meglátogattuk az egyik csatornát, ahol a tenger és a tó érintkezik, tetszett nagyon. Délután visszaérkeztünk az ottani szervezet irodájába, ahol készítettek nekünk ebédet, jó igazi indiait :), a földön ülve ettünk, kézzel :)

Hétfőn Bhubaneshwar-ban voltunk, itt tartottunk egy kisebb tréninget, majd délután meglátogattuk az itteni túrisztikai minisztert. Manu és Matheiu elmondták a Miniszternek, hogy mit jelent a fenntartható turizmus, ami annyira tetszett neki, hogy biztosított minket, hogy segít nekünk és elintézi az itteni turista helyszíneken a látogatásainkat (persze ingyen). Ennek nagy örömére, másnapra, azaz keddre be is terveztü, hogy meglátogatjuk a Bhubaneshwar-tól 2 órára levő Nemzeti Parkot :)

Bhitarkanika National Park – Krokodil rezervátum

Kedd reggel hivatalosak voltunk egy konferenciára aminek a témája a Média és a Fiatalok volt a témája. Matieu nagy örömére Manu tiszteletbeli vendégként hivatta meg, ezért a pódiumon kellett ülnie és beszédet is kellett tartson de ezt csak 2 nappal előtte tudta meg :), hát nem volt túl boldog, de jól teljesítette a feladatot! Majd gyorsan a konferencia központból átmentünk a Hotelbe mert ott volt a másik autó. Összesen 9en voltunk ezért béreltek egy dzsippet. Elöl ült a sofőr, az anyós ülésen Manu és az egyik embere :), a második sorban Chris,Zita,Matheiu és a hátsó sorban Madhu,Isa(a lányuk) és Én. Kb. 10 km után rájöttek, hogy ez így nem fog működni, persze a légkondi nem volt vmi jó, ezért visszafordultunk a másik autóért. És újra útra keltünk. Ekkor volt kb.2.30. Sietnünk kellett, hogy elérjük az utolsó hajót ami 6kor indult. A tervek szerint 2-3 órás volt az út, de mi ezt rendesen felülmúltuk, ugyanis összesen 5 órát kocsikáztunk :). A hajót nem értük el, ezért autóval kellett menjünk ami sokkal hosszabb volt. Maga az autó és az út nem volt vmi jó, sztem hiányzott az autóból a lengéscsillapító. Néha akkorákatt ugrottam, hogy bevertem a fejem az autó tetejébe. Elég kemény kiképzés volt a gyomromnak, azt hiszem most már a vidám parkban nem lesz problémám a csészealjas izével :P. Viszont a táj fantasztikus volt. A sok kis falu, amin áthaladtunk, nagyon szép volt. Talán készült, 1-2 kép, de többett nem tudtunk csinálni, mert a fényképezőgép rezgéscsillapítója nem az autó ugrálásához van kalibrálva :). Este 8ra meg is érkeztünk a Nemzeti Parkba. Tök sötében túl sok minden látnivaló nem volt, ezért elfoglaltuk a szállást, vacsiztunk majd megbeszéltük a másnapi terveket. A terv az volt, hogy reggel 8kor Manuek visszamennek Matheiu-val, mert déltán indult a gépe haza és még el kellett intézzen 1-2 dolgot, mi meg maradunk délig aztán mi is útnak indulunk és a reptéren találkozunk, hogy elköszönjünk tőle. Másnap reggel 6kor keltünk, reggeli, búcsúzkodás majd útrakeltünk Krokodilt nézni. Szerencsénk volt, láttunk 3-4et amelyek elég kicsik voltak, alig vettem észre őket, teljesen beleolvadtak a föld színébe, de láttunk 2-3at amik nagyobbak voltak. Kb 2 órát hajókáztunk majd visszatértünk a Parkba. Mivel ki volt adva a parancs, hogy 12kor el kell indulnunk, mi már 11.30kor haptágban vártuk a muksót aki velünk volt, mert tudtuk itt nem úgy működnek a dolgok mint ottohon. Hát igen! :) Kb. 1kor tudtunk elindulni mert mindenki a Minisztert próbálta elérni, mert ugyebár fizetni nem akartunk, mert hogy ő hívott meg minket. De végül rendeződött a dolog és útnak indultunk. Sajnos nem jutottunk túl messze, mert defektünk lett :D. Az is egy órás szerelés volt. Végül persze nem értünk vissza időben Bhubaneswar-ba, nem tudtunk elköszönni Matheiu-tól.

Fenntartható Turizmus

Az 5-6 nap alatt körvonalazódott a mi feladatunk is. Orissa államban kell fenntartható turizmust kialakítanunk. Mivel ez teljesen új, ezért mindent a legelejéről kell kezdeni. Első lépésben fel kell mérjük az itteni turista látványosságokat (ezt Zita csinálja), szállásokat, közlekedést stb.(ez az Én részem) valamint Chilika tó környékén rejlő lehetőségeket (ez Chris része, mert ő már csinált ilyet Afrikában). Miután megvannak az adatok több túra útvonalat kell kialakítsunk, India fő látványosságai összekötve az itteni látványosságokal és a különböző törzsek bemutatásával (életmód,kultúra). A lényeg, hogy ha több turista jön, és megnézik ezek a törzseket, velük töltenek 1-2 napot, ezzel megélhetést biztosítanak az ottlakóknak, ugyanis a szálllásért fizetnek, az ételért fizetnek, valamint az egyéb szuvenírekért.